Túl sokat tanulni akár ártalmas lehet az egészségre - állapította meg Cecily, miután három órát ücsörgött a könyvtárban. Minden leckéjével végzett, sőt még a szorgalmikat is megcsinálta, de a feje hasogatni kezdett, és teste már nagyon vágyott egy kis felfrissülés után. Ezért úgy döntött, hogy átöltözik, és lenéz egy kicsit a parkba. Az udvart még úgyse fedezte fel idáig.
Belebújt kedvenc halványkék-fehér csíkos nyári ruhájába, majd kiszaladt a kastélyból. Arcát jólesően cirógatta a tavaszi szellő, és a nap is kellemesen sütött. Minden olyan idilli volt.
A kislány lesétált a tópartra. A víz nagyon csábítóan hullámzott, de senki nem fürdött benne. Cecily egy pillanatra elbizonytalanodott. Szabad egyáltalán ebben a tóban fürdeni? Körülnézett, hátha meglát egy ismerős arcot, akitől ezt megkérdezheti, de csupa idegent látott, akik egymással cseverésztek. Már-már úgy döntött, hogy visszamegy, és inkább a fák felé bóklászik, amikor megállt mellette valaki. Cecily nem tudta eldönteni, hogy csak a tóban akar gyönyörködni, vagy, mint egy rossz szándékú kígyó, bele akarja lökni őt a vízbe, ezért gyanakodva fordult oldalra, hogy láthassa, ki zavarta meg magányos gondolatait.