Alana naplója

Már mióta vagyok itt, érzéseim 50% honvágy. Nagyon féltem a szüleimet, mi van ha a hatóságok itt is megtalálják őket? ( itt= London) Anya búcsúzásnál azt mondta: - szigorúan, havonta csak egy bagoly.- a mai napig nem értem miért mondta ezt. Ennél csak az izgatóbb, hogy apa mit keresett a mágiaügyi minisztériumban? Mért lett annyira rossz kedve a levél hallatán, amit az pöfeteg írt? Ki az a pöfeteg?

Már egészen beleszoktam az "itteni létbe". Egyáltalán nem bántam meg eddig, itt még semmit.
Bár minden képen jobban álltam volna a helyzethez, ha a szüleim előbb avatnak be mindenbe. Úgy gondolom elengedhetetlen felvésni ezt az emléket egy papira is, nem csak az emlékezetembe.

Minden az nap állt össze, jött létre, vagy bánom is én....
Szóval az nap minden csodás volt, anya és én elmentünk ajándékot nézni. Hiszen 11- lettem, most már a választási jog az enyém. Megálltunk egy puffi, kék bolt előtt, ahol is végül megkaptam az édes tizenegyes ajándékomat. Majd beültünk a kocsiba és Lily házához fuvarozott anyám.
Lily-ék háza csodás, kívül a festék narancs a belseje meg citrom sárga volt és még van is . De ezen a napon nem láthattam a belsejét, mivel a barátnőm már kint a ház előtt várt minket. Nála volt a pokróca, a párnája és a zebra amit még tőlem kapott 3 éve.
- Boldog szülinapot!- rohant és átölelt, mindig olyan málna illata van, bár nem tudom miért.
-Áhh köszönöm.- Majd bepréseltem a cuccát, a meglehetősen kicsi csomagtartóba és indultunk haza, ahol apu már javában grillezett. (mármint szénig égette a hotdog-ot)
Lily- vel felrohantunk a szobámba és készültünk a szülinapom ünneplésére.
Én előbb készletem és lerohantam anyuékhoz (mivel csengőszó volt azt hittem megjött valaki a partyra) de nem anyu mosolygós arccal tartott a kezében egy levelet. Nagy zöld betűk mind azt kiáltották: ALANA DERUS.
Gondoltam biztos csak egy köszöntő levél. De nem, mivel egy ismerősömet sem hívták Roxfort-nak!?
Anya hangosan felolvasta a levelet, de én csak nevettem: Micsoda butaság, ki viccel meg, pont ma?
Majd a szüleim mindent elmeséltek, de mindent. Én nagyon mérges lettem és üvöltözve rávettem őket mondják le a party-t és avassanak be mindenbe.
15 embert hívtak fel és elmondták, hogy elhalasztják az ünneplét, mivel Tom (az apám) nagyon rossz híreket kapott a hivataltól.
Ezután Lilynek is kitaláltunk valami turpisságot, hogy haza küldessük.(utáltam ezt tenni, de muszáj volt)
Majd a szüleim bemutatták a tudományukat, és én meg csak próbáltam felfogni a titok súlyát. Felém ez a súly nagyon könnyű volt, tollpihe könnyű, még sem avattak be.
Csak ma, amikor a levelet kaptam...
Ezután megfogattam, hogy a lehető legjobb leszek, de nem számukra csak a magaméra.
Bújtam a szüleim könyveit, csak tanultam. Majd mikor eljött az idő, a vonatnál velük mit sem törődve szálltam fel, míg más könnyes búcsút vett szüleitől, én nem csak mentem...

Ezóta annyira furdal a lelkiismeret, hogy kénytelen voltam ide "kiönteni" mindent.

Rá kényszerültem elküldeni első levelemet haza. Összesen 4 pergament írtam tele, amiből végül csak egyet küldtem el, nem akartam a másik hárommal megijeszteni a szüleimet. Ezért úgy véltem ezt a három pergament beragasztom ide:

2 pergamen:
Kedves Anyu és Apu!
Az előző levelemben beszámoltam minden pozitív dologról, ami itt történt velem, most viszont betekintést nyertek a kevésbé jó dolgokba:
- először is tudnotok kell, hogy valaki megmérgezett. Ezt a szituációt részletesen leírom, remélem, megértitek. Szuper napon voltam túl és már a könyvtárat is megjártam, ezért úgy döntöttem felmegyek a klubhelyiségbe, mivel ott nem volt senki ezért a hálókörletet kerestem fel. Ott sem volt senki, először kicsit meglepődtem, majd csak egyszerűen lepakoltam a könyveimet és eldőltem volna az ágyamon, ha nem lett volna ott egy csodálatos csokis muffin. Nem gondoltam semmi rosszra csak elfogyasztottam a finomságot, majd az üzenő cetlit a kis táskámba dobtam. Majd lementem „lazulni” egy kanapéra. Ekkor beállított egy fiú, aki nagyon morcos kedvében volt legalábbis első látásra, képzeljétek ment volna el amikor kiejtette a könyveit. Én odamentem segíteni és közben kiejtettem egy kis viccet, itt kezdődött minden. Képzeljétek, mindent elmeséltem neki, na, jó azért nem mindent. De ő is mesélt és megnyílt, számomra ez nem volt furcsa, de számra igen. Majd később, leblokkoltam, nem is, rosszul lettem: hányingerem lett és szédültem. A fiú kérdésére lementem a gyengélkedőbe ott ismertem meg, egy másik hollóhátas, évfolyamtársamat, vele is nagyon könnye szót értettem, ott állapították meg a mérgezést. De ne aggódjatok, szuperül vagyok, most már. Akkor nem teljesen, amikor a javasasszony belém kényszerítette azt a sok keserű szirupot. Mondjátok ő már akkor is itt volt, amikor ti is idejártatok? Szóval egy egész hétig, be kellett látogatnom ide és "falni" a szirupot.
- De meggyógyultam ez a lényeg, most egyelőre ezt osztom meg veletek és tudjátok, mennyire szeretlek titeket. Puszil ezerszer: Alana

A másik kettőt beragasztom holnap, még lekel róla kaparnom a bagoly ürüléket.
[i]