Judy Sarnatrina privát naplója (Figyelem, személyes információk vannak benne! Aki beleolvas, azt hidegvérűen elátkozom!)

Judy Sarnatrina első Roxforti éve - 1. rész

A Roxfort Expressz pontosan délelőtt 11-kor indult. Addigra búcsút vettem számomra kedves nevelőszüleimtől kocsi ablakából kihajolva. Egy-két könny lecsorgott az arcomon, mert kicsit nehéz volt belegondolnom, hogy mi lesz most Sherlock és Saoki nélkül. Eddig sose volt ilyen, hogy hosszú időre elutazom valahová távol az otthonomtól és a megszokott családomtól. Összeszedtem magam indulás után öt perccel, hiszen végre valahára itt vagyok az úton, ami a Roxfortba visz.
Megismerkedtem a gólyák többi tagjával, valamint néhány idősebb diákkal. Hát hadd ne mondjam, egyikük se volt az esetem, de viszont nagyon jól kijöttem a mardekárosokkal és néhány hollóhátassal is (másodikosoktól kezdve a prefektusokon keresztül a lehetséges iskolaelsőig). Ismerkedés után az utam többi részét olvasással és tanulással töltöttem. Bár a mardekárosok kissé meglepődtek, mert annak ellenére, hogy engem közéjük képzelnének el, jobban foglalkoztat a tudomány, mint a rájuk jellemző piszkálódás.
Megérkeztünk a roxmortsi vasútállomásra. Amíg a felsőbb éveseket fiákerekkel vitték, mi Hagrid nevű öreg óriás vezénylésével csónakban utaztunk hold fényében fürdő tó víznek felszínén. Gyönyörű látvány fogadott, mikor először vehettem pillantást a Roxfortra. Ha nálam lett volna a festőkészletem, biztos lefestetem volna.
A bejáratnál McGalagony professzor, a szigorú igazgatóasszony fogadott bennünket. Elmagyarázta nekünk a négy házat, amikhez tartozni fogunk az iskola elvégzéséig, majd tisztázta velünk a házak közötti pontverseny szabályait. Ezután vonultunk be a mágikus mennyezettel díszített nagyterembe, ahol a négy hosszú asztalnál a diákok, és a terem másik végében álló tanári asztalnál a tanárok vártak bennünket, majd ekkor várt ránk a beosztási ceremónia. A Teszlek Süveg még csak alig ért a füleimhez, mikor felcsendült a fejemben a hangja.
- Túl gonosz és túl elítélő vagy másokkal szemben. - súgta szigorúan, de kissé aggódó hanggal a mágikus süveg. - Tudod, hogy hol végzed egy ilyen koponyával, kislány... MARDEKÁR!
A mardekárosok asztalánál üdvözlő tapsvihar fogadott, és a mardekáros prefektusok kézfogással fogadtak engem közéjük. Jókat elcsevegtem velük a beosztási ceremóniát követő íncsiklandozó vacsora alatt a tantárgyakról, amiket már alig vártam, hogy elkezdhessem. A többi gólya, akiket szintén ide kerültek, kimaradtak a képből erre az időre. Fogalmam nincs miért, de jobb volt így, mert szerintem az én évfolyamtársaim nagy része eléggé primitívek és beképzeltek voltak. A vacsora után az alagsorba követtük a prefektust, aki tartott még egy kis beszámolót és bemutatót a bejárati belépésről, valamint a házunk működéséről. Sokan azt mondják, hogy a Griffendél klubhelyisége a legpompásabb... súlyos tévedés. A mi klubhelyiségünk a tó felszíne alatt tartózkodott, a kilátás pedig kellemes volt, mintha vízesés alatt lennénk, a hely inkább egy élmény-nyaralóra emlékeztet, kellemes zöldes-sárgás fényekkel.
Lefekvés előtt írtam egy levelet a nevelőszüleimnek:

Kedves Apa és Anya!

Megérkeztem Roxfortba. Valóban olyan kellemes hely, mint ahogy elmeséltétek. Biztos büszke lesztek rám, amint közlöm veletek a jó hírt: Mardekárba kerültem. A friss évfolyamtársaim sajnos nem olyanok, mint amilyenek a ti korotokban voltak, de a prefektusok nagyon jófejek. Legalább velük lehet egy csomó mindenről beszélni, amikről mással nem tudok. Komolyabb, szimpatikusabb barátot még nem tudtam szerezni, de reménykedem benne, hogy majd lesznek olyan barátok vagy barátnők, akik éppen olyan észjárással és logikával rendelkeznek, mint én. Lehet, hogy ilyen barátokat csak a hollóhátasoknál tudnék találni. Még ők a legnormálisabbak a másik három ház közül. A hugrabugosok túl jófiúk, a griffendélesek viszont olyan arrogánsak, beképzelt, zajos, erőfitogtató társaság, hogy még maga a Griffendél Godrick is sírva fakadna a mostani generáció láttán. Gondolom, Sherlock, hogy a te idődben se voltak szentek. Nem csoda, hogy miért utálják őket a mardekárosok...
Mindenesetre alig várom, hogy elkezdődjön az első tanítási nap! Majd még írok, hogy ment az első napom az iskolában, amint Yellia visszatért a válaszotokkal.
Szeretlek titeket és nagyon hiányoztok...

Puszi: Judy

UI: Ez a vén óriás, ez a Hagrid nevű már a ti időtökben is itt volt? Állítólag ő tanítja a legendás lények gondozását, de a többi diák fél a lényeitől... remélem, csak egy vicc. Kíváncsi lennék rá, de ugye elsőben még nem vehetem fel ezt a tárgyat...

Yelliát, a gyöngybaglyomat útnak eresztettem Londonba. Reggelre biztos ott lesz, estére meg jön a válasz.

Reggelinél már felkészülten ettem és vártam a házvezető tanárunkat, hogy átadja nekünk az órarendet.
Első tantárgyunk a Sötét Varázslatok Kivédése volt, amit Badrick professzor tartott. Rendes tanár, akinek helyén van az esze, de ha kell, tud szigorú is lenni. Ezt meg is tapasztaltam.
Az órán felsőbb évesekkel voltunk összevonva (ki volt az az ostoba a Mágiaügyi Minisztérium oktatási osztályánál, aki kitalálta, hogy felsőbb és alsóbb osztályok összevonva legyenek??? Ha a helyében lennék, be se vezettem volna). A sötét lényekről tanultunk, és feleltünk. Én terjedelmes és nagyszerű választ adtam le, és ezzel meg is mutattam a többieknek, hogy mit tudok. Az egyik évfolyamtársam, Roselie Thorne feltette a jogos kérdést, hogy mi olyan veszélyes egy Plimpibe, amit egy bizonyos Leyla Davis nevű bunkó, szabályokat áthágó, idegbeteg hajlamú griffendéles lány mondott. Az említett erre felháborodott, és szó nélkül elkezdett okoskodni nagy hülyeségeket. Na, ezt nem hagyhattam annyiban, főleg azt nem, hogy lealázzák az egyik évfolyamtársamat! Olyasmire vetemedtem, ami megkockáztatott volna egy szigorú büntetést (de jó cél érdekében tettem, hogy megmutassam neki, hogy hol a helye, valamint segítsek Rose-nak lejáratni Davist az egész osztály előtt): jelentkezve felálltam és a vérfarkassal kapcsolatos kérdés után logikus magyarázatot adtam Davis ostobaságára, valamint kitaláltam azt a mesét, hogy a gyakorlatozáson szívesen lenne önkéntes. Tudtam nagyon jól, hogy ilyet nem lehet, de csak azért mondtam, hogy tovább feszítsem a húrt elrejtve valódi szándékaimat. Davis persze továbbra is játszotta a nagyokost, miközben az én utánozhatatlanul higgadt és kellemes hidegvéremet próbálta utánozni... későbbiekben is ugyanezt tette, csak sajnos sose sikerült neki, mert csak jobban lejáratta magát, hahahahahaha!
Ugyan Badrick tanár úr csak szigorúan nézett rám és a gyakorlatot nem tartotta meg, viszont jól megfenyegette Davist, ahogy kellett. Buta kis tyúk meg is érdemelte, és reménykedtem benne, hogy ezután többet nem zavarja meg az órát a hülyeségeivel.
Az átváltoztatásóra eseménytelenül telt el, és nem is teljesítettem rosszul. A gyakorlat teszi a mestert, gondolom mindig magamba.
Este megjött a válasz a nevelőszüleimtől:

Drága kicsi Judynk!
Nagyon büszkék vagyunk rád!!! Reméljük, nagyon jól fogsz teljesíteni Roxfortban, és csakis jókat fogunk rólad hallani. Örülünk, hogy összeismerkedtél hozzád méltóbb diákokkal, akik értékelnek téged. Mindig is mondtuk, hogy az okos, művelt emberek a legjobb barátok, nem pedig a por alja-nép.
A griffendélesekkel ne törődj, mindegyik egytől egyig rosszindulatú társaság. Az én időmben is olyan szemtelenek voltak, hogy egyszerűen szánalmasak voltak... ha úgy vesszük, némelyikük kőbuta volt, mint egy troll. És még minket piszkáltak akkoriban, hogy mi mardekárosok ilyenek és olyanok vagyunk! Na mindegy, szóval ne törődj velünk, kicsim, de továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ha ezek szemtelenkedni mernek veled, ne hagyd magad. Tudod, anyáddal mindig arra tanítottunk, hogy többet ésszel, mint erővel.
Emelt fővel, kislányom! Továbbra is maradj nyugodt, hidegvérű és logikus, mint eddig. Szeretnénk büszkék lenni rád.
Nagyon hiányzol nekünk, és tudod, hogy nagyon szeretünk mi is téged.

Ölel és puszil: Sherlock és Saoki, aka apa és anya

UI: Amint megérkezett hozzád Yellia ezzel a levéllel, küld vissza hozzánk, mert édesanyád ajándékot akar küldeni neked. Remélem örülni fogsz egy varázslatos festőkészletnek.

Amint végigolvastam a levelet, elmosolyogtam. Csak akkor tört ki belőlem a szinte nem mutatkozó érzelgéseim, amikor útnak indítottam Yelliát a válaszommal...

Judy Sarnatrina ötödik Roxforti éve - 1. rész

A roxfortos éveim egész kitűnően telt. Évfolyamomban mindig én lettem az évfolyamelső nagyszerű munkáimért, és ezt a kitartásomnak és pozitív önbizalmamnak köszönhetem. A tanárokkal kijövök, a diáktársaimmal - akikkel nem volt problémám, jó kapcsolatban állok. Kivéve néhány igen idegesítő kis tényezőt.
Újra olvasva az első éves naplómat rájöttem, hogy elsősként is mindig ura voltam a helyzeteknek, és akkor is felnőttként gondolkoztam, még így is elég gyermeki voltam akkoriban... hát igen, nagyon sokat változtam az elmúlt négy év alatt. Sokkal többet mindenkivel ellentétben. Például külsőleg.
Sokkal karcsúbb és nőiesebb lettem, de a hajam megmaradt a régi, még ha sokszor elég hosszúra nő, és le kell vágatnom akkor valamennyit belőle. Csak picit nagyobb számú felsőket kell felvennem, mert a melleim is elég sokat nőttek, és nem akarom, hogy azt bámulja mindenki. Ami a személyiségemet illeti, az inkább megerősödött, tudásom sokkal nagyobb, látóköröm sokkal szélesebb az előbbi évekhez képest. Azt se tagadom, kedves naplóm, hogy mindennel szemben sokkal felelősségteljesebb lettem és nagyon szigorú, bár a gyermeki aljasságom maga a gonosszá fejlődött... de a gonoszságom csak akkor bújik elő, ha úgy látom, hogy szükség van rá.

Elég jól ment a roxforti éveim és otthoni életem is nyugis volt. A roxfortban nemcsak a legjobban teljesítettem, hanem még másodikban bekerültem a mardekáros kviddicscsapatba, mint terelő, de nem sokkal később én lettem a Roxfortban a legfiatalabb mardekáros kapitány is a csapatba. Az ötödévben kiválasztják az új prefektusokat is. Házanként kettő újat ötödikben. 99.87% esélyem van rá, hogy az legyek. Sőt, nagyon szeretnék prefektus lenni. Nem a hatalom miatt, hanem hogy a személyiségemmel igyekezzek a Davis-féle buta kölyköknek jó példát mutatni és kisegíteni mardekáros társaimat, tanáraimat is. A nevelőszüleim is nagyon szurkolnak nekem. Sherlock tanulóként bár nem volt kviddicskapitány, de benne volt a csapatban fogóként, mellette prefektus volt, majd iskolaelső, és egyszer kiérdemelte az Önzetlenül Az Iskoláért trófeát, mert az egyik tanár eltévedt a Tiltott Rengetegbe az akromantulák közé, Sherlock pedig berohant érte és megmentette az életét. Szép munka, de nem hinném, hogy az iskolában történni fog valami komoly eset, amiért én kiérdemelnék egy ilyet... de eddig ezzel nem foglalkoztam, és nem is fogok. Csak ha belecsöppenek valamibe, ami rajtam száradna. Elég nekem az is, ha kviddicskapitányként prefektus lehetek, és példát tudok mutatni mindenki felé. Meg különben is... elég sok dolgom lesz, szabadidőm meg aligha, mert ebben az évben fogom letenni az RBF-et. Erre is nagyon kell koncentrálnom, mert mindenből le szeretném tenni hetedikben a RAVASZ-t, és a legjobb teljesítménnyel kerülhessek be a Mágiaügyi Minisztériumba. Valamiből csak kell majd a kísérleteimet és kutatásaimat finanszíroznom!

Egy kis családi öröm: épphogy már elsősként tanultam már, amikor kiderült, hogy Saoki pár hónapos terhes volt, csak eddig nem vettük észre. Téli szünetben született meg a kishúgom, Liz. Ő volt a legnagyobb karácsonyi ajándék mindenki számára. Idén karácsonykor fogja betölteni negyedik évét. Sherlockra üt, de olyan szép kislány, mint Saoki. Amikor otthon vagyok a családdal, mindig a kishúgommal töltöttem a szabadidőmet. Sherlock majdnem szívszélhűlést kapott, amikor meglátta, hogy a domboldalnál a Tűzvillámon repültem Liz-el, de megnyugodott, amikor mondtam neki, hogy egy méterrel a földtől repülök vele csak lassan, és vigyázok rá legbiztonságosabb körülmények között. Liz szeret repülni, és mindig nyaggat minket, hogy repüljünk még, de sokkal nagyobb rokonszenvet táplál az állatok iránt. Lehet, hogy ha felnő, különleges állatokkal fog foglalkozni. Na ezt, az unokabátyjaitól Sherblosttól és Sixtustól örökölte, akik sárkányokkal foglalkoznak!
Apropó állatok. Yellia, a gyöngybaglyom mellé kaptam egy új teknőc tarka, hosszú szőrű cicát, Maszatot. Nagyon szelíd kismacska, és nem szereti, ha elmegyek. Ezért viszem őt is magammal Yellia mellett a Roxfortba.

A nyáron sokat tanultam, de továbbra is készülni fogok mindenből. Emellett kidolgoztam jó pár új stratégiát a kviddicshez, amikkel majd a válogatás után fogok foglalkozni. Átnézve az elmúlt 20-30 év mardekáros csapatát szörnyülködtem, mert még előttem a csapatban inkább csak feltuningolt gorillák játszottak. Nem csoda, hogy gyakran ők vesztettek, és a Griffendél vagy a Hugrabug vitte el a kupát. De amióta én vagyok a csapatkapitány, csakis olyan tagokat veszek fel, akik ügyesen bánnak seprűikkel és az adott beosztásban is ügyesek. Néhány csapattársamnak nem biztos, hogy lesz esélye újra bekerülni csapatba! Eddig mindig én voltam az egyetlen lány a csapatban, de ezúttal talán másképpen lesz, és ezzel a házvezető tanárom is így van.
Lehet, hogy Patricia is jelentkezni fog. Majd elválik, hogy teljesít, mert csakis a legjobb teljesítményűeket vagyok hajlandó bevenni a ház csapatába. Akik csak villogni akarnak, és túl elkényeztettek, azoknak meg semmiképpen nincs esélye bekerülni. Megvesztegetésről meg le lehet mondani!
Szigorú és igazságos vagyok, mint McGalagony Professzor.

Éjjel 11 óra Már minden cuccom gondosan össze van pakolva.
Liz sírt a készülődés alatt, mert amióta eszét tudja, és kimutatkoztak a varázsképességei, menni akar Roxfortba, de mondtuk neki, hogy ő még túl kicsi majdnem négy évesen. Megígértem neki, hogy egy csomó baglyot fogok neki küldeni levelemmel és néhány ajándékkal, például a Mézesfalás édességeivel. Az unokabátyáim az ők húguknak egyszer egy vécédeszkát is küldtek még roxfortos évükben Sherlock szerint. Szerintem ez nem vicces, ha annak szánták...
Liz megnyugodott végül, de tuti, hogy holnap még fog sírni egyet a búcsú idején. Érthető, hogy őt mindig megviseli, mert még kicsi. Én is ennyi idősen néha sírtam, ha elment a nagypapa, de már azóta megszoktam.
Készítettem egy listát könnyebb áttekinthetőség céljából a szükséges holmijaimról, amiket viszek magammal Roxfortba. Kipipáltam mindet, ami megvolt ellenőrzés során. Amik meg nem voltak még meg, azokat gyorsan összeszedtem, és a bőröndömbe raktam, majd utólag kipipáltam.

Másnap Már nyolckor felébredtem, és felöltöztem elegáns, de utcai mugli ruhába. Bár senki se járt a családból mugliismeretre, tudtuk, hogy milyen ízléssel öltözzünk fel, hogy ne legyünk túl feltűnőek, amíg el nem jutunk a kilenc és háromnegyedik vágányhoz King's Crossra. Reggeli után már le is vittem a holmimat a bejárati ajtóhoz. Kár, hogy nincs itt a Wave család házimanója, Csurika. Csurika egy középkorú férfinemű manó, aki állandóan a nagypapával járja a világot.
Taxival mentünk ki a pályaudvarra. Jó lenne, ha később leteszek egy mugli jogsit autóvezetésből, és akkor a jövőben nem kell pénzt kidobni taxira... bár ezt muglipénzzel fizetjük.
A bőröndömön ülő Lizt, és a ketreceikben izguló állataimat vittem a kulin a piros gőzmozdonyig. Sherlock és Saoki egymásba karolva jöttek utánunk. Korán jöttünk, úgyhogy volt még időm átöltözni iskolai egyenruhába, és gyorsan szabad fülkét keresni nekem és a barátaimnak. Liz megint sírva fakadt, amikor már búcsúzkodtunk még az indulás előtt. Csak akkor hagyta abba, amikor megöleltem és mondtam neki, hogy csak nyugalom, legyen erős, mert akkor könnyebben túléli, és hamarosan újra láthatjuk egymást. Épphogy felszálltam a vonatra és leültem a fülkébe, a vonat elindult. Ablakból integettem a családomnak. Liz egy darabig még futott a vonat után, amíg tehette, és utána már csak integetett utánam, amíg még láthattam.

Hosszú, majdnem egész napos út állt szokásos módon Roxfort előtt. Ezalatt beszélgettem a barátaimmal, fel és alá járkáltam a vonaton, néhány társammal játszottunk varázsjátékokat vagy ettünk abból, amit vettünk a büfékocsis boszorkánytól. Séta alatt összefutottam még pár nem mardekáros ismerősömmel, mint Tomo, Cherie, Alana, Serena, meg a többiek. Davissel is összefutottam, de rajta inkább átnéztem és szó nélkül otthagytam, mintha nem is lenne ott. Elmúlt az az idő, amikor néha bele kellett kötnöm jogosan, ha összefutottunk, de azóta már leszoktam róla, és csak akkor szólok hozzá, ha csinálja a fesztivált, vagy beleszól valamibe, amihez az égvilágon semmi köze. Szerintem jobb lesz, ha az idén rendesen fog viselkedni, mert tényleg rosszabbul fog járni, mint négy éve. Remélem, ezúttal sem kell használnom a pálcámat ellene. Bár profitálok már a varázspárbajban is, de Davist csak azért nem támadtam úgy eddig, mert nem volt rá szükség, hiszen ravaszul lerendeztem már őt varázs vagy fizikai tett nélkül is. Igaz, hogy elsőben a nagyon rossz gyerekeken gyakoroltam a varázslatokat. Frics, a gondnok egyszer-kétszer meglátta, de csak azért nem szólt semmit, mert ő is tudta, hogy az illetők rosszak, és igazán megérdemelnék az ilyen büntetést. A vén szivar a jól bevált kínzóeszközökre hagyatkozik, de ez még én szerintem is túlzás. Nem csodálkozom, hogy a pályája alatt miért tiltotta meg neki minden igazgató, aki eddig irányította. Kivéve Umbridge, a hatalommániás vén békaképű banya. Őt Voldemort idejében tartott mugliivadék-ellenes tetteiért hosszú időre bezárták Azkabanba. Úgy tudom, már szabadlábra helyezték feltételes egyeztetések mellett. Remélem, nem kell találkoznom vele valamikor, mert az ilyen banyákat én se szeretem.

Hosszú út után estére végre megérkeztünk Roxfortba. Az elsősöket csónakban vitték a kastélyhoz, mi pedig lovasszekérrel vittek oda.
Végigültem a beosztási ceremóniát, megvacsoráztunk mindenből és McGalagony a szokásos beszámolóját tartotta (Kviddics-válogatás és meccsek, tilos a Tiltott Rengetegbe bemenni, Frics kérésére bizonyos tárgyak használata tilos, folyosón is tilos varázsolni, ha valami baj van, a prefektusok segítenek, idei tanév eseményei, új tanárok bemutatása, RBF idei lemenetele, stb.), végül mindenkit ágyba küldött a maga helyére.
Holnaptól kezdve ismét elkezdődik a jó öreg tanítási napok a tanév végéig. És holnaptól kezdve tanulás, példa mutatás, felelősség, segítőkészség, kviddicsedzés. Szabadidőm nem igazán lesz, de ha úgy alakul, akkor úgy alakul.
Vajon mit fog hozni az RBF éve? Vajon Liz jól van?