Reggelire egy adag gond (NYITOTT)

- Hol késik Charlie? - bökte meg Owen vállát idegesen Zoe. Owen előző este sokáig fennmaradt tanulni, épp ezért nem volt túlzottan könnyű a reggeli ébredés. Még nem volt teljesen magánál, szinte félálomban eszegette a reggelijét.
Zoe a család öreg, szürke baglyára célzott, aki még nem érkezett meg, noha a legtöbb diák már megkapta a leveleit.
- Gőzöm sincs - vont vállat álmosan Owen, de remélte, hogy semmi baja nem esett az idős madárnak. Bár nem szívesen vallotta volna be, nagyon a szívéhez nőtt a bagoly az évek során.

Ebben a pillanatban egy fehér, barna pettyes fiatal bagoly röppent be a nyitott ablakon, és némi izgatott, tétova repkedés után leszállt a Preston testvéreknél. Owen és Zoe félve néztek össze, mindketten ugyanarra gondoltak. Mi történt Charlie-val?

Owen kitekerte a levelet, ami minden kétséget kizárva nekik szólt. Szüleik pár sorban beszámoltak arról, hogy az öreg madár jól van ugyan, de nem akarják már, hogy túl sokat repkedjen, mert ki tudja, meddig bírná. Épp ezért vették az új baglyot, Berkenyét, aki remélhetőleg eltalált Roxfortba.

Zoe megkönnyebbülten felsóhajtott, de Owen komoly maradt. Ráébredt, hogy hamarosan el kell majd búcsúznia Charlie-tól. Összehúzott szemöldökkel olvasta tovább a levelet, de Zoe-t nem érdekelték az otthon történt dolgok. Felpattant a székéről, és a kijárat felé indult.
- Mennem kell, találkozom Daniellel! - vetette még oda Owennek vidáman.
A fiú egy pillanatra ledermedt, majd villámgyorsan felnézett a levélből, amit eddig olvasott.
- Zoe, tudod jól, hogy mit gondolok arról a srácról! Nem való hozzád, és meg fogod bánni, ha hagyod, hogy bármi kialakuljon köztetek! Megszámolni sem tudom, hány lányt csapott már be, nem is szólva arról, hogy két évvel idősebb nálad! - szólt komoly hangon mostohatestvére után.
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! - kiáltott vissza a lány dühösen, mire többen is felkapták a fejüket a Nagyteremben, és tekintetüket a vitatkozókra függesztették. - Azzal randizok, akivel akarok! Ki vagy te, hogy parancsolgass nekem?

Owennek már halálosan elege volt abból, hogy állandóan a nyilvánosság előtt keverednek vitába (ami már szinte senkit nem lepett meg a kígyók közül), ezért nem folytatta a vitát, csak visszaült a helyére.
- Talán a bátyád - dünnyögte még félhangosan, majd bekapott egy újabb falatot a rántottából. Hiába, nehéz dolog jó bátynak lenni...

Patricia jókedvűen ébredt, és igyekezett, hogy jó hangulata másokra is ráragadjon. Maga se tudta, minek köszönheti ezt a nagy vidámságot ilyen korai órában. Talán valami szépet álmodhatott, bár már nem emlékezett az almára, csak arra a jóleső érzésre, ami még ébredéskor is megvolt benne.

Reggeli közben azonban kissé lelombozódott. Ugyanis két oldalas cikket foglalt el a Reggeli Prófétában a sajtótájékoztató nagybátyja legutóbbi aranyvérű-partijáról, egy egész oldalnyi képpel, amelyek némelyikén ő is szerepelt. Ráadásul átfogalmazták a nyilatkozatát is a partiról (amit egyébként halálosan unt), így úgy tűnt, mintha ő egy roppant intelligens évfolyamelső-típus lenne, aki odavan ezekért a rendezvényekért. Pedig a valóság távol állt ettől. Kitűnő tanuló volt mindig is, de sohasem akart a legelső lenni, ráadásul halálosan unta nagybátyja estélyeit, amikre a szünetekben kötelező volt ellátogatnia.

Saját gondjaiból egy újabb kezdődő Preston-vita zökkentette ki, de a mellette ülő Owen elég hamar lezárta, így Patriciának nem esett még le teljesen, hogy miről is volt szó. De mivel a fiú eléggé levertnek látszott, úgy döntött, megpróbálja valamivel feldobni.

- Mi a gond? - kérdezte halkan Owent, miközben összehajtogatta a Prófétáját. Hát igen, néha jó tudni, hogy nem csak neki lehetnek problémái...

- Igen szerintem is a piros köröm lakk sokkal szebb!- helyeselte Alana. Jaj a kis göndör hová lett? Éppen most tervez egy titkos bulit. A kislány akarom mondani a nagylány, ezen évek allatt túlzottan is jól érezte magát a Roxfortban. Különösen jól kijött az évfolyam és ház társaival. Ma éppen a megbeszélde a nagyterembe esett és szó miszó ma is a holnap esti buliról szólt. A köndör (mert azért most már csak nem kicsi) igen csak elkalandozott. Ő nem annyira szerette ezt a fajta traccs partit. Köröm lakk és stb... őszintén szólva ő inkább ezt a részt lekésné.

Nagyokat bámulva nézett körül a teremben, megint a mardekárosok asztalán akadt meg a figyelme. Ahol már megint hűlt helye volt egy rivalizálásnak. Majd csak a szőke srácot látta egyedül és dúltan. Hümm, miért ne, gondolta Alana, utoljára négy éve mentem oda egy kígyóhoz.
- Csajok két perc, oké?- nézett barátnőire és kezével intett.
- Lana be ne pasizz!- szólt utána egyik oroszlán barátnője. A göndör utálta a "lana" nevet, ez is olyan ragadvány név volt, mint a pasi faló. Ami igazából nem is igaz. Seen még tavaly nem is volt komoly, csak egy futó kapcsolat. Na de lényeg a lényeg, hogy a göndör a kígyó fészekben jár és épp készül szóba elegyedni eggyel.

- Szia! Én... csak láttam mi volt az előbb. Jól vagy?- nézett rá kérdően a nagy barna szemeivel.
Alana csak utána eszmélt a barna hajú lányra. Hogy valami kibúvót keressen, oda hajolt és súgott valamit a lány fülébe.
- Holnap este lesz egy kis csajos lázadás. Szívesen látnálak ott!- fejezte be suttogást, majd újra a fiúra nézett és a kérdésekre várta a választ.
/remélem nem baj a csatlakozásom, csak már úgy szóba elegyedtem volna pár kígyóval/

//OOC: Dehogy baj, Alana, azért nyitott, hogy sokan csatlakozzanak //

Owen körülbelül két falatot nyelhetett le nyugalomban, amikor a közelében ülő Patricia megszólította. Bár a fiú általában szerette magában emészteni a gondokat, és addig agyalni rajtuk, amíg valahogy meg nem oldja, de most valamiért nem bánta a kedves érdeklődést. Ugyanis nem kétségbe volt esve, hanem dühös volt. És ez sajnos meg is látszott rajta, amikor szóra nyitotta a száját.
- Van neked testvéred? Van neked fogalmad arról, milyen nehéz velük? - fakadt ki, de aztán bocsánatkérően pillantott vörösesbarna hajú lányra. - Ne haragudj... Csak elég nehéz Zoe-val. Régebben nagyon sokat veszekedtünk, és emiatt alig hallgat rám, pedig... - A fiú mondatát egy Hollóhátas lány érkezése szakította felébe. Owen elharapta a mondatot, mert nem értette, miért jön ide a göndör hajú lány, akivel életében talán egyszer váltott pár szót, valamelyik órán. A nevére is csak az órákról emlékezett, meg egy-két tavalyi pletykáról. Ráadásul a kígyókhoz nem nagyon mertek odamenni más házakból barátkozni,

Meglepődött ugyan, de nem zavarta annyira. Alana nem tudhatta, hogy közte és Zoe közt szinte mindennaposak a veszekedések és kibékülések, mert ezek általában nem a teljes nyilvánosság előtt zajlottak, hanem inkább a klubhelyiségben az alsóbbéves kígyók nagy örömére, akik felváltva drukkoltak neki és Zoe-nak.
Ám idén, az RBF-évben Owennek kezdett elege lenni ezekből a vitákból, és igyekezett minél hamarabb lerendezni őket.

- Szia, Alana - köszöntötte a lányt, ám hangjából kihallatszott a meglepődés. Nem is tudta, hogy Patricia és Alana jóban vannak, de a bizalmas suttogás köztük erre utalt. Legalábbis Owen ezt gondolta.
- Minden oké, azt leszámítva, hogy a húgom Daniellel akar randizni. Daniel Toddal - nyomta meg a fiú nevét, remélve, hogy Alana is hallott már a hetedéves kígyó balhéiról.
Charlie-ról egy szót sem szólt, noha miatta nagyon aggódott. De nem volt olyan jóban egyik lánnyal sem, hogy felfedje előttük ezeket az érzéseit...

Patricia eléggé meghökkent Owen indulatos válaszán, ám igyekezett, hogy ne mutassa ki sértettségét. Főleg azért, mert a fiú utána még elnézést is kért. Az ajkába harapva hallgatta a magyarázatot, amit azonban félbeszakított Derus érkezése. Patricia látta Owenen, hogy eléggé meglepődött, és ezzel ő is teljesen így volt. Csakis az órákon találkozott a göndör hajú lánnyal, és csak akkor váltott vele néhány szót, amikor egy gyógynövénytanon idén párban kellett dolgozniuk. Ezt leszámítva semmilyen kapcsolat nem volt közöttük.
Ezért Derus mondanivalója is eléggé meglepte. Hitetlenkedve bámult maga elé, miközben Owen mindkettejüknek elmesélte gondját a húgával.
Patricia eléggé jóban volt Zoe-val, bár kissé már idegesítették őt a Preston testvérek vitái. És Danielről is hallott már, hiszen a balhés srác is a Mardekárba járt. Patricia két kezén se tudta volna megszámolni, hány és hány rosszindulatú pletyka terjengett Roxfort falai között a végzős szívtörőről.
- Akarod, hogy megpróbáljak beszélni Zoe-val? - kérdezte elgondolkozva Owent. - Idén eléggé jóban lettem vele...
Ezután Derus felé fordult.
- És hol? - kérdezte. Igyekezett, hogy hangjából ne hallatsszon ki megdöbbenése. Nem akarta megbántani a göndör sast. Derus ugyanis szimpatikusnak tűnt, de Patricia sosem az alapján választotta meg a barátait, hogy ki milyennek tűnik.

- Őszintén szólva nem tudom, milyen lehet a helyedben lenni.- kezdett bele a göndör.
- De én mindig is vágytam egy tesóra! Szó mi szó szerintem Patriciának, adhatnál egy lehetőséget! Hidd el remek a meggyőző ereje!- nézett most a lányra és mosolyogva jelezte, nem rosszindulatból mondta, amit mondott.
Majd a padra mutatott.
- Leülhetek?- kérdezte kicsit félénkebben. Valahogy az évek elvették azt a nagy száját, amivel eddig Merlin áldotta.

Most újra a lányra néz:
- Holnap délután 5 órakor a könyvtárban leszünk, ha érdekel látogass el oda.- mutatott a barátaira Alna. Akik csak óvatosan integettek a kis sasnak.
- Na, ne... ! Daniel, három barátnőmet is a sírba vitt! Már, mint nem szó szerint.- tette hozzá a göndör,nehogy a kígyó meg rettenjen. Alana sok mindenkit ismert itt a Roxfortba, az már csak más kérdés vajon őt hányan ismerték.
Majd csak figyelte a két kígyót, hogy vajon, most mi lesz!??

- Bár mondjuk, ki tudja, lehet, hogy őt is be lehet törni?- kezdte sorolni Alana a pozitívumokat. A leányzó nem bírta a kínos csöndet, ezen csönd megtörésében igen csak ügyetlen volt. De kit áltassak, nem sok mindenkinek van ilyen hetedik érzéke.
Válaszra méltán, hogy a következő szó ne az ő torkából jöjjön elvett egy almát és beleharapott. Igen jó ízű, finom csemege , megfordult a fejében: lehet, hogy a manók kivételeznek a mardekárosokkal (?).

Judy békés reggeli mellett olvasta a bájitaltankönyvét, amikor egyszer csak felfigyelt arra, hogy Owen már megint a húgával veszekedett. Mivel ő távolabb ült a balhétól, már nem tudott odamenni, hogy segítsen lerendezni a vitát. A hangos vitából tudta, mi votl a vita tárgya. Zoe faképnél hagyta testvérét, hogy a pasijához menjen.
~ Zoe mindig is egy lökött lány volt, de Daniel Todd egy bajkeverő idióta. ~ gondolta.
Éppen felé tartott Zoe, amikor egyszer csak útjába állt karját elé tartva.
- Ejnye, Zoe. - mondta neki negédes, higgadt mosollyal. - Azt eltűröm, hogy valami ostobaságért veszekedj a nálad sokkal okosabb fivéreddel, de azt már nem, ha ezúttal csak jót akar neked, és erre te meg lejáratod őt az egész iskola előtt gyerekes veszekedéssel. Tizenöt vagy tizenhat évesek vagytok már, kezeljétek ezt már kulturáltabb módon, jó? Amúgy tényleg gondolkozz el, hogy érdemes-e az idődet az iskola egyik legnagyobb kreténjével randiznod, aki még az iskolai seprűjével se tud bánni (Persze, mert tavaly Todd be akart kerülni a csapatba, de hozzá képest az elsősök is valóban jobban tudtak játszani), de viszont sokkal jobban a bajkeverésekkel. Ha össze akarod töretni a szívedet, akkor nem állok az utadba, hanem menj Toddykához. Ha viszont van még valamennyi ész a fejedben, akkor ezúttal hallgatsz a fivéredre, és megkönnyítve a lelked terhét elfelejted azt az ostoba fiút.
Aztán hagyta elmenni Zoét. Akárhogy is reagál a lány erre, csak egy érzéketlen szemfelvonással tüntette ki, mielőtt ő is elhagyta a könyvével az asztalát és csatlakozott a társasághoz.
- Sziasztok. - köszönt a srácoknak. - Owen, az imént futottam össze a lökött húgoddal. Volt egy kis véleményem a számára az előbbiek után, de nem volt vészes. Remélem, te jól vagy, Owen.
Leült a barátai közé. Bár jól ismerve Zoét nem reménykedett benne, hogy rá vagy bármelyik másik lányra hallgatna. Bár ha akarta, jobban meg tudta volna győzni a lányt, de reggelinél mindenki előtt nem volt tanácsos, hiszen így is mindenki fültanúja volt a vitának.
- Csinálni kell valamit Daniellel. Ez a srác azt hiszi, hogy mindent jobban tud, pedig pocsék a jegyei és seprűn se tud repülni, lányokat meg lelkileg összetöri. - elmélkedett. Persze nem is lenne rossz ötlet egy ártalmatlan csapdát állítani a fiú számára, és éppen Zoe orra előtt, csakhogy lássa, milyen is igazából ez a fiú.
- Patricia, te is elég jó vagy a kommunikációban, de ha rád nem fog hallgatni a csaj, akkor majd én fogok beszélni Todd-al. Csak úgy a lány a fiúval.
Persze, hogy lány a fiúval... ezt nem úgy értette, hogy bántani akarná vagy valami, ennek sose volt a híve. Elsősként is csak akkor átkozott el valakit, ha muszáj volt, de erről is leszokott. Ésszerűen akarta ezt csinálni, és neki más tervei voltak a hetedikes trollagyú fiú lebuktatásához. Bár Zoe rövid távon ki fog akadni... de hosszútávon hálás lesz érte. De elválik, hogy előbb Patricia szándéka hogy fog végződni.

Owen mosolyogva fogadta Patricia ajánlatát, örült, hogy a többiek is így látják a dolgot.
- Hálás lennék, ha megtennéd - felelt neki elgondolkozva, bár fogalma sem volt, hogy mennyire járhat sikerrel.
- Persze, ülj csak - felelt kedvesen Alanának, habár még mindig furcsállta egy kicsit a sas érdeklődését. Személyes dolgokat csak a barátaival osztott meg, vagy esetleg még a többi kígyóval, de ez a mai kissé más volt, ugyanis ha Zoén múlt volna, akkor az egész suli előtt rendezett volna jelenetet...
De ezt leszámítva nem vette rossz néven Alana érdeklődését. Sőt, örült, hogy támogatják Daniel Todd ellen.
- Hát, eddig senkinek sem sikerült betörni a hét év alatt, amióta ide jár - húzta a száját elgondolkozva. - Szerintem egyedül az imperius átokkal lehetne őt féken tartani, de hát az meg elég durva átok. Én soha nem használnám senkin...

Közben szeme sarkából látta, hogy testvérét egy pillanatig feltartóztatja Judy, és ezt látva haloványan elmosolyodott. Judy és Zoe nagyon nem bírták egymást, de azt egyes egyedül Owen tudhatta, hogy testvére egy icipicit azért felnéz Judy-ra, hiszen Sarnatrina mindig a legjobbak közé tartozott szinte mindenből.Még talán kviddicsből is, bár ott csak kicsivel előzte meg Zoe-t, akinek a vérében volt a repülés.

Ezután Judy is csatlakozott a társaságukhoz. Owen egy kissé feszélyezve érezte magát, hogy ennyien felfigyeltek a vitájukra, de azért jól esett neki, hogy a többiek is az ő pártját fogták Todd ellen.
A szőkés hajú kígyó elméletét, miszerint csinálni kellene valamit a bajkeverő hetedévessel, elgondolkozva fogadta.
- Ha van bármi ötletetek, ami használhat, szerintem tehetnénk egy próbát - felelt némi habozás után. Persze nem akart erőszakot bevetni ellene, más ötlete pedig egyelőre nem nagyon volt, ezért még vetett egy-egy hálás pillantást Patriciára és Judy-ra.
- Tényleg nagyon köszönöm, ha segítetek. Tudjátok, talán úgy tűnik, mintha nem lennénk jóban Zoéval, mert gyakran veszekszünk, de azért testvérek vagyunk, és eléggé féltem őt...

Közben eszébe jutott, hogy úgy rémlik neki, mintha Judy és Patricia nem kedvelnék túlzottan egymást, de ennek nem tudta az okát. Mivel mindkét lány a helyszínen volt, nem akart rákérdezni, de miközben a reakciójukat várta, töprengve pillantott kettejükre...

Patricia még mindig kétkedve fogadta Alana ajánlatát, de azért elmosolyodott.
- Köszi - köszönte meg halkan, tétovázva a meghívást. Abban egyáltalán nem volt biztos, hogy el fog-e menni, de jól esett neki a göndör hajú sas kedvessége.
Ezután a figyelmét ismét Owen felé fordította, aki tovább beszélt.
- Még jó, hogy nem használod az imperiust... Hiszen főben járó átok - kommentálta gonoszkás mosollyal, de persze ezzel nem akart megbántani senkit. Egyszerűen néha csak ilyen volt a stílusa.

Közben Judy is megérkezett, és a kígyók asztalától többen is kíváncsian nyújtogatták a fejüket feléjük. Még elkapta Owen fürkésző pillantását, aztán ivott egy kortyot a töklevéből. Többet egyelőre még nem akart hozzáfűzni a beszélgetéshez. Mert volt ugyan saját véleménye az elhangzottakról, de nem akarta hangoztatni őket, ugyanis azok valakit megbántottak volna. Így csendben várta a többiek reakcióját, miközben az agya továbbra is Zoe-n, és a nagybátyja partijáról megjelent cikken járt...