Ördöghurok

Pomona Bimba már nagyon korán talpon volt (szokásához híven). A tanítás kezdete előtt még ki kellette mennie ellenőrizni az üvegházakat, és elő kellett készítenie az aznapi tanórákat.
Az első órája a hármas üvegháznál volt, tehát mikor végzett az előkészületekkel, oda sietett. a csoport már ott várta őt a bejáratnál.
Elmosolyodott. Szerette ha a diákok pontosak voltak.
- Jó reggelt kívánok!- köszönt a nebulóknak, majd kinyitotta az ajtót és a csapat élén bevonult szeretett növényei közé.
Az épületben a dús párás levegő a föld gazdag illatát hordozta. Úgy érezte ez a világon a legmegnyugtatóbb aroma.
- Na, kedveskéim! Ma egy kis elmélettel kezdünk, de ha jól felkészültetek, akkor hamar áttérünk a gyakorlatra.- vágott bele mondandójába, amint elhelyezkedtek a diákok.
- Tehát a kérdésem a következő: Miért veszélyes növény az ördöghurok, és hogyan lehet védekezni ellene? Mi a legfőbb gyengéje?

[OOC: Üdvözöllek Gyógynövénytanon. Pár szabály, amit be kell tartsatok:
- a karaktereknek egyenruhát kell viselnie, illetve bizonyos feladatoknál védőfelszerelést
- naponta csak egyszer lehet hozzászólni
- mivel nem veszélytelet tárgyról van szó, igyekezzetek betartani az utasításokat a feladatnál. Aki fegyelmezetlen, az számítson pontlevonásra, mert ezzel veszélyeztetheti saját magát, vagy társait.
- az ügyes válaszok és feladatmegoldások természetesen nem maradnak megjutalmazatlanok.
Az első két (a kérdésre válaszolni akaró) hozzászóló veheti úgy, hogy Bimba professzor felszólította.]

Leyla ráérősen sétálgatott a hármas üvegház felé. Az idő kellemes volt, a lány véleménye szerint tökéletes nap ez a gyógynövénytanhoz. Bár nem kifejezetten kedvelte ezt a tantárgyat, azért kíváncsi volt arra, hogy Bimba professzor a mai órán mivel rukkol elő a számukra. Talán a Mandragóra lesz? Leyla már régóta meg akart "ismerkedni" a növénnyel. A távolból már látott egy kisebb tömeget. A diákok ráérősen csevegtek egymással, úgy látszott őket nem izgatja annyira a kíváncsiság, hogy vajon milyen mágikus növényt ismerhetnek meg a mai órán.

Nem telt bele pár perc, a Professzor már fel is tűnt, és kedvesen köszöntötte az osztályt. A következő pillanatban már Leyla ment is be az üvegházba társaival együtt. Próbált ismét (mint mindig) hátul helyet találni magának. Hátrahúzódott a tömegből, és onnan figyelte az eseményeket. Bimba professzor feltett egy kérdést.

A kis oroszlán várt egy ideig, de mivel senki nem válaszolt, hát feltette a kezét, és a következőt mondta:

- Ördöghurok: Az elkapott áldozatot indáival képes megfojtani, fénnyel védekezhetünk ellene...

Patriciának önmagában véve semmi baja nem volt a gyógynövénytannal. Egyrészt hasznosnak tartotta, bár amikor egy-egy óra után koszosan, földesen kellett visszatérniük a hálókba, azt ki nem állhatta.
Épp időben ért oda a hármas üvegház ajtajához, Bimba professzor már el kezdte beengedni a diákokat. A lánynak a sor végén sikerült bejutnia, és ekkorra már csak két üres hely maradt. Az egyik Leyla közelében, a másik pedig elől, a professzortól nem messze. Patricia magától sosem választotta volna azt a helyet, de most nem volt más választása.
Miután a kis oroszlán kiokoskodta magát, Bimba Professzor egyből őt szúrta ki. Patricia persze hallott már egyet-mást az ördöghurokról, így nem okozott neki különösebb nehézséget a kérdés megválaszolása.
- Nem a fény az egyetlen védekezés ellene. Ha ellazulunk, és nem kapálózunk, akkor is elenged.
A professzor helyeslően bólintott.
Patricia láthatta, hogy ezen az órán bizony nem kalandozhat el a figyelme, hiszen itt áll a tanár orra előtt. Bosszankodva felsóhajtott. Remek kis órának néz elébe...

Cherie.Utálta.A.Gyógynövénytan.Órákat.

Miért kellett neki ezt tanulni? Miért? Sok idióta, koszos növény egy párás helyen! Szinte hallotta, ahogy a pólusai segítségért sikoltoztak a pára és a kosz miatt. Hogy fogja túlélni? Megint? Biztos meghal, egész biztos.

Nem volt elég, hogy bájitaltanon megtanulták a növények hasznát és tulajdonságait?? Ő nem akart növényeket tartani otthon, neeeem, ő egy tökéletesen növénymentes lakásban fog élni! Még jó, hogy Bimba Professzor egész rendes volt...

Amúgy hogy lehetett fojtogató növényekről órát tartani gyerekeknek? Inkább ki kéne írtani az összeset, Cherie már látta is a lelki szemei előtt, ahogy felgyújtja az összes nyavalyás...

Na jó, kicsit túl negatív volt aznap. A sas próbálta eltűntetni az undort az arcáról, de nem nagyon ment neki. Csak hallgatta, hogy mint mondtak társai az undok növényről, és hőn remélte, hogy nem kell majd hozzányúlnia, vagy hasonló...

Serena vigyorogva baktatott le az üvegházig, maga sem tudta, miért volt olyan jó kedve. Lehet mert szerette a gyógynövénytant, vagy csak mert annyira teleette magát muffinnal, amennyira csak lehetett, vagy mert... Hát, maga sem tudta.

Szerencsés nap volt ez pár alsóbbévesnek is, akikre nem szólt rá a folyosón való randalírozásért. Szerencsés nap volt ez mindenkinek, aki csak beszélt vele, mert extra hiperszuper jókedve volt.

- Szép napot Professzor! -vigyorgott Bimbára is, teljes készenlétben arra, hogy összemaszatolja magát. Szerena szeretett az üvegházakban dolgozni, és cseppet sem bánta, ha kicsit koszos lett. Gyorsan helyet foglalt valahol, és jókedvűen hallgatta a válaszokat az ördöghurokról. Ha-ha, már alig várta, hogy megküzdhessen eggyel...

A vigyort nehezen törölte csak le az arcáról (azért nem akart komplett idiótának tűnni), és az jutott eszébe, hogy talán valamelyik vicces kevű vidító varázzsal súlytotta. Haha. De vicces.

Leót sokakkal ellenben nem a kosz zavarta ezeken az órákon, hanem az, hogy csak ritkán kellett pálcát használni. Ő mindig azt az elvet vallotta, hogy az ember fia használja ki ha varázslónak született. És ezt nem egészen a növények átültetésével képzelte el... De ez volt, ezt kellett szeretni. Ráadásul nem is szörnyű tantárgy, csak egy picikét... unalmas. De persze túl lehet élni. Jobban, mint a mágiatörit.
Amint eszébe jutott a halálosan unt tantárgy, Leo máris lelkesebben állt hozzá az órához. Igen, inkább százszor a gyógynövénytan, mint egy mágatörténet.

Leo helyet foglalt az évfolyamtársai között, és a professzort hallgatta, amikor először feltűnt neki Serena vidám arca. Először azt hitte, hogy lemaradt egy poénról, de látta, hogy senki más nem mosolyog. Sőt, egy elsőéves kis sas meglehetősen ádáz tekintetettel bámul a növényekre.

- Hát te meg mióta vagy ennyire oda az ördöghurokért? - kérdezte csodálkozva, hiszen a lányból csak úgy áradt a pozitív energia. Meglehetősen furcsának tűnt. Aztán Leo megint a mogorva elsőévesekre pillantott. Miért nem tud mindenki ennyire jó kedvű lenni? Már viszketett a tenyere, hogy vidító varázst szórjon minden bús képű, unott diákra, de aztán visszafogta magát. Elvégre ő prefektus, és épp egy órán ül. Sóhajtott egyet és szeme sarkából megint a sasok prefektusára pillantott. Hihetetlen, hogy még mindig milyen vidám fejet vág!

Serena jókedve nem múlt el, bár gondolta, hogy kicsit hülyének nézhetik a többiek. Persze ez nem érdekelte, hiszen általában hidegen hagyta, mit gondolnak róla az emberek. Ezek alól persze kivételek voltak a barátai, de mióta harmadikban Merrick minden szó vagy búcsúzkodás nélkül elköltözött családjával (pedig Ser mennyire kedvelte őt), majd miután Maison és családja is elköltözött Franciaországba a nővéréhez, nem volt egy olyan hű-de-közeli barátja sem. Sok barátja volt, de egyik sem olyan, mint a két fiú annó.

Persze Maisonnal még tartotta a kapcsolatot, és nyáron találkoztak is. A fene sem hitte volna, hogy ilyen helyes gyerek lesz majd egyszer abból a nyámnyila kis macskából, de Merlin gatyájára, egészen kikupálódott. Ez a gondolat megint vigyort csalt az arcára, hiszen elképzelte a kis bolondot, ahogy minden francia lány körülugrálja, de ekkor Leo hangja zökkentette ki mélázásából.

- Ó, én mindig is imádtam az ördöghurkot. - vigyorgott a fiúra tréfálkozva, - Csupa móka, kacagás.
Úgy néz ki, Serena jókedve egész nap ki fog tartani, hacsak nem történik valami rettenetes katasztrófa. Egy idő után ismét elkapta Leo pillantását, és ismét a fiúra vigyorgott. Hátha ragadós a jókedv.

Kicsit késésben volt, de a többiekkel együtt hamar sikerült még időben óra előtt betérnie. Azért késett, mert muszáj volt egy fontos, tartalmas levelet küldenie Sherlocknak bagolypostával. Kicsit túl rosszkedvű volt ahhoz, hogy az első kérdésre választ adjon. Nem csoda, hiszen a nevelőszülei hiányoznak neki, bár ezt nem mutatta ki.
Jegyzetelni kezdett, de idegesítette Hollovay és Medwin kezdődő csacsogására, ő sajnos a közelükben volt. Egyszerűen nem tudott koncentrálni.
- Csssssh! - pisszegte le őket visszafojtott hangon. - Idősebb és prefektus létetekre nem tudtok példát mutatni, mert nektek mindig fecsegni kell... csend, mert nem hallom Bimba professzort és a többiek válaszát.
Azzal visszatért elégedetten a jegyzetelésre.

Leylát nem nagyon bosszantotta, hogy Patricia kiegészítette, egyszer legyen neki is egy jó napja nem? Amennyire csak lehetett próbált figyelni a professzorra, hiszen az Ördöghurok majdnem annyira érdekes növény volt számára mint a Mandragóra. Saját maga sem értette, hogy honnan ez a lelkesedése a növények iránt, de hát mit lehet tenni? Őt valahogy nem zavarta a sár, vagy a körme alá ragadt piszok. Nem úgy mint barátnőjét Cherie-t akinek a tömény undor sugárzott az arcáról. Ettől Leyla egy csöppet kuncogott, de tekintetét ismét Bimba professzorra függesztette, hátha valami újat sikerül megtudnia a fojtogatós növényről.

Ám figyelme ismét elkalandozott, amikor megpillantotta a szőkét, akinek a mai napon valamiért szokatalanúl túláradó jókedve volt. A lány mosolyával most a Griffendél prefektusát, Leo-t bombázta. A kis oroszlán látta a fiún, hogy nem nagyon tud mit szólni, a sas viselkedésére. Leylát nem nagyon zavarta, sőt inkább viccesnek találta. Nem úgy mint Sarnatrina, aki természetesen most sem bírt magával, és muszáj volt megszólalnia. A kis oroszlán köpni nyelni nem tudott, amikor látta, hogy a kiskígyó utasítgatja a felsőbbéveseket. Persze, lehet, hogy zavarta, de akkor sem engedne meg ilyen hangnemet az idősebbekkel. Sőt amikor látta a lány önelégült fejét, nem bírta tovább, muszáj volt megszólalnia.

- Sarnatrina! Oké, értem, hogy egy kicsit zavartak, de azért több tiszteletet tanusíthatnál!- suttogta oda a Mardekárosnak- Én a helyükben nem félnék megátkozni, csak nem órán..-mondta egy kicsit nevetve, és Leo-ra kacsintott...

Patricia sötét tekintettel bámult maga elé, és közben azon töprengett, vajon miért tartanak tovább az unalmas órák az érdekesebbeknél. Ahogy hallgatta a tanerő magyarázatát, már alig várta, hogy gyakorlati része is legyen a dolognak. Mit bánja ő,ha sáros lesz a keze, egy pálcamozdulattal úgyis megtisztul... Csak történjen már valami!

Nem messze tőle két prefektus váltott pár szót, amibe persze Sarnatrina nem tudta visszafogni magát és beleszólt. Micsoda meglepetés...!

Ezt meg Leyla nem hagyta annyiban. Patricia, aki ezidáig fel-alá hintázott a székén most megdermedt. Nos, őszintén remélte, hogy ebből nem fog semmi balhé kisülni. Persze, hogy kígyónak lenni a legjobb, de azért Sarnatrina néha ezt teljesen túlzásba viszi!

Igaziból most kedve lett volna odapisszegni az oroszlánnak, hogy már megint ő keresi a bajt azzal, hogy megint visszapofázik, de aztán csendben maradt. Ha nem Leyláról lett volna szó természetesen megmondta volna neki a magáét, de így csak elfordította a fejét, és figyelte, hogy Bimba professzor mikor fogja észrevenni a kezdődő szóváltást...

Tomo a mai napon is egyedül vágott át az udvaron a hármas üvegház felé. A gyógynövénytan nem tartozott a kedvenc tantárgyai közé, de ha egyszer muszáj volt, akkor muszáj volt. Az elsők között érkezett, és addig amíg a többiek nem értek oda, hátrahúzódott egy fa árnyékába. Lassan szállingóztak a diákok a napsütésben az üvegház felé. A fiú nagyot sóhajtott amikor feltűnt Bimba, hogy végre bemehessenek. Nem, hirtelen nem nőtt meg a kedve ehhez az órához, csak mindennél jobban utálta a tétlenséget. Belépett a párás levegőjű helyiségbe, és már is elege lett belőle. Nem kedvelte különösebben a növényeket, de azért akkora hisztit sem szokott levágni, mint egypár lány, az esetleges kosz miatt ami a kezükre kerülhet. Tomo inkább a csendben elviselem típus volt. Nem szeretett elöl ülni ezen az órán, ugyanis Bimba professzorból is csak úgy dőlt a növény szag. Ígyhát valahol hátul keresett magának helyet.

Amellett a lány mellett kapott helyet, akivel mágiatörténeten is ültek. Egy kicsit bosszantotta a lány, ugyanis tudta, hogy annak az oroszlánnak ő dobta a táskájába a csalizajgépet. A fiú akkor is mellette ült, tökéletesen látta amit csinált, de úgy gondolta, hogy nem az ő dolga, minek szóljon bele? Még egy dolog, amiért nem kedvelte a Mardekárosokat. De ez most mindegy is, mert az a lány válaszolt elször Bimba kérdésére, aki a csaligépet kapta. Tomo tudta, hogy nem mondott el mindent, de már egészítette is ki a buzgómócsing, aki ugyanezt tette mágiatörin, csak akkor egy hollóhátas kislány feleletét bővítette.

- Egyre jobban idegesít...- jegyezte meg magában.

Most azonban figyelmét elterelte a nem messze tőlük zajló értelmetlen fecsegés. Tekintetét odaemelte, és már is látta, hogy két prefektus beszélget. A Griffendél, és a Hollóhát prefektusa. Tomo aféle szégyent hozol a házunkra pillantással nézett Serenára, de már fordult is vissza, hogy jobban tudjon figyelni a professzorra. Ám most meg is szólalt, a mellette ülő kislány, rendre utasítva az ötödéveseket.

- Ez nem volt rossz ötlet...-könyvelte el magában, de azért valahol egyet értett a kis oroszlánnal aki figyelmeztette a Mardekárost, hogy vigyázzon a szájára.

- Csak nem tud egyik sem elhalgatni...-suttogta maga elé, majd egy nagyot sóhajtott, ugyanis gondolta, hogy ezen az órán, már nem nagyon sikerül figyelnie....

Kathlin ismételten erőltetett unottsággal az arcán ment az üvegházak felé. Pedig igazából szerette ezt az órát, érdekes volt minden amit hallott, mégsem engedhette el magát. Szokás szerint leghátul helyezkedett el, persze alvást színlelve, mint mindig.

Persze azért figyelt mindenre. Az ördöghurokról már hallott, helyette a diáktársait nézegette. Mosolyogni támadt kedve, amikor házának prefektusát is vigyorogni látta a sasok prefektusával. Szeme tovább vándorolt, elől meglátta Patricia-t. z eléggé meglepte, de aztán az egyik kígyó sziszegése elvonta a figyelmét. Ugyanis a lány, valami S betűs névvel, rendre utasította a prefektusokat. Kathlin hitetlenkedve csóválta a fejét. Na az ilyen alakok miatt jó, hogy nem Mardekáros... De elcsípte Patricia helytelenítő pillantását az ellenszenves lány felé, és Kathlin kissé megenyhült. Nagyot sóhajtott, s várta, hogy gyakorlat is legyen, az elméletet, ha nagyon muszáj, tudni fogja. Addig is lehunyta a szemét és kizárta a zsongást a fejéből.

Csupa móka és kacagás? Leo nem tudta, hogyan reagáljon a sasok prefektusának különös viselkedésére. Mindesetre ez a nagy vidámság őt is mosolygásra ösztönözte.
- Ha te mondod - súgta vissza felvont szemöldökkel.
Aztán a süketecske kis kígyóra pillantott, aki az ő sutyorgásuk miatt nem hallotta a professzort. Nos, azután amit ez a kislány SVK-n művelt, nem érzett többet iránta, mint sajnálatot. Hát nem volt egyértelmű, hogy Leylát akarta bántani?
Leo egy icipicit büszke volt a kis oroszlánra, mivel az sosem hagyta magát megfélemlíteni. De persze nem az órán kellett volna visszavágnia. Erre való szünet, hogy rendezzék egymás közt gondjaikat.

Leo rámosolygott a kis oroszlánra, de azért a szája elé emelte az ujját, jelezve, hogy ne menjen bele semmi vitába, ha esetleg a szőke kis kígyóra megint rátörne a visszabeszélhetnék. Őt egyáltalán nem zavarta a mardekáros kislány. Ha az teszi őt boldoggá, hogy okoskodhat, hát tegye azt! Amíg nem sérti meg a szabályzatot, őt nem izgatja a rosszindulatú elsőéves.

- Kénytelenek leszünk süketnéma jelbeszédet folytatni - tátogta némán Serena felé, mert ha másban nem is, abban igaza volt a kislánynak, hogy jó példát kellene mutatniuk. Nem mintha tanulnának belőle az elsőévesek...

Így aztán, miután hitetlenkedő mosolyt vetett a még mindig vidám, szőke sasra, visszafordult a növények felé...

Legszívesebben sírt volna a szánalomtól, hogy egyesek felháborodnak, mikor ő csak még visszafogottabb stílusban és halkan megkérte a prefektusokat, hogy ne fecserésszenek, mert nem hallja Bimbát. Legalább azok megértették, még ha nem tetszett nekik, hogy Judy rájuk szólt, mielőtt Bimba teszi meg, az meg rosszabb is lehet.
Davis azonban olajat tett a tűzre, és beszólt és elég hangosan. Ha nem lenne ennyire csökött agyú, elátkozta volna a száját. Azonban jobb ötlete volt: Egy üres pergamenjét összegyűrte, és a leghiggadtabb, legbájosabb mosolyával benyomta Davis szájába.
- Pszt. - Csitítóan az ujját az saját ajkai elé tartotta, majd visszafordult jegyzetelni mind azt amit a tanárnő mond az ördöghurokról.
Ha erre durvábban vagy máshogy reagálna Davis, akkor irtó nagy bajba kerülhet. De persze, a legtöbb griffendéles csak a bajt keresi.

Leyla úgy döntött, hogy megfogadja Leo tanácsát, és inkább csendben marad ezen az órán. Bár nagyon bosszantotta Sarnatrina viselkedése, lenyelte ezt a békát, és próbált az órára koncentrálni. Azonban az idegesítő kis mitugrász akit már nagyon le kéne csapni!!, egy pergament tömött Leyla szájába amikor a kis oroszlán figyelme egy kissé elkalandozott. A lány azonnal kiköpte, és már majdnem elordította magát, amikor fél szemmel a háza prefektusára pillantott, és eszébe jutott, hogy tényleg nem lenne jó, ha pontokat veszítene. Egy kicsit lenyugodott, és széles mosolyra húzta száját. Valami oylan megoldáson törte a fejét, hogy ne csapjon nagy zajt, és még is valahogy lejárassa Sarnatrinát. A Mardekáros lány tarkóját bámulva törte a fejét. Majd a mellette ülő fiúra nézett, a lány úgy emlékezett, hogy sas volt, bár a nevét sem tudta, és még soha sem hallotta beszélni, olyan magának valónak találta.

-Talán vele kéne egy kicsit megviccelni?- törte a fejét tovább, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy pergament kapott elő, tintát, és egy sastoll pennát is.

A fiút egy kicsit talán könyvmolynak találta, mert akárhányszor a lány a könyvtárba ment, ő is mindig ott volt, egy távol eső asztalnál, és mindig vagy bőszen írt valamit, vagy valamit nagyon olvasott. Olyannak gondolta, akinek nincs ideje a lányokkal "bajlódni". Ígyhát ő volt a tökéletes alany.

Az előbb elővett pennát, most a tintába mártotta, és pár sort kanyarított a pergamenre. Azután egy csinos kis papírrepülőt hajtott belőle, majd a talárja alá nyúlt, hogy elővegye a pálcáját. Gyorsan körbenézett, hogy ki figyel, Bimba professzor nagyon belemrült az ördöghurok rejtelmeibe, Leo ismét a szőkével volt elfoglalva, Sarnatrina, pedig az órára figyelt. Tehát elmondta a megfelelő varázsigét, és a kis repülő már útnak is indult. Úgy manőverezett, hogy senkinek se szúrjon szemet, és ügyesen eljuttatta a fiúhoz, úgy, mintha Sarnatrina küldte volna. A repülő csupán annyit rejtett, hogy Sarnatrina nagyon belezúgott a mellette ülő sasba, és szeretné, ha valami lehetne közöttük. Na jó, nem volt az évszázad visszavágása, de jobb nem jutott eszébe...

Cherie még mindig úgy érezte, hogy legszívesebben kifutna a világból. Olyan kellemetlen volt a nedves föld, a növények és a trágya keveredő szaga, hogy legszívesebben talárja mögé bújtatta volna az orrát, csak hogy ne kelljen szagolnia. Olyan kellemetlen volt az egész. Vissza akart menni a kastélyba.

Türelmetlenül hallgatta Bimba Professzort, és arra gondolt, hogy kár, hogy Gyógynövénytant tanít. Mert bár nagyon kedves nő volt, mindig ez a jellegzetes szag lengett körülötte, és Merlin, a körmeit ne is említsük! A kicsit tisztaságmániás Cherie számára ez több volt a soknál, de persze ezt sosem vallotta volna be a Professzornak.

Cherie figyelmét egy papírrepülő vonta el, ami mintha Judytól repkedett volna az egyik háztársa felé. Furcsa, gondolta. Azt hitte Judy mániákusan szabályszerető.

Serena felvont szemöldökkel bámult a kis mardekárosra, és igen közel volt ahhoz, hogy ismét elnevesse magát. Te. Jó. Világ. A szőke prefektus mindig szívesen istápolta a kicsiket, hiszen tudta, hogy az első év nem olyan egyszerű a Roxfortban - de látszólag volt olyan, aki könnyen megoldotta. Ser tizenegy évesen még megszólítani sem mert idősebb diákokat, nem hogy lecseszni őket. Az a két mondat amit Leoval váltottak, pedig kizárt volt, hogy nagyon zavaró lett volna. Hiszen nem volt olyan ember, aki néha ne beszélt volna órán. Ez amolyan íratlan szabály lehetett a diákok életében.

A kislány hülyeségén újfent vigyorogva bólintott Leonak.Kicsit túlságosan is abszurd volt ez az egész, hogy pont egy elsős mondja meg neki, mit csináljon... Na de órán mégsem csinálna balhét (nem úgy mint ő SVK-n), meg amúgy is, csak egy kislány volt. Majd megtanulja idővel, mi a rend... Te jó világ, Ser boldog volt, hogy nem az ő házához tartozott...

Tomo próbált koncentrálni az órára, de az elsősök folyton elterelték a figyelmét. Szerinte a mellette ülő Mardekáros, elég messzire ment, amikor a Davis lány szájába tömte azt a pergament. Nem csodálkozott volna, ha a következő pillanatban felrobbant volna, mint a múltkor SVK-n. Nem akart belefolyni a kis "csatájukba", de kezdte bosszantani, hogy minden egyes órán valamivel elvonják mások figyelmét. Most azonban egy papírrepülő érkezett hozzá, és a fiú úgy vélte, hogy a Mardekáros küldhette. Nem értette, hogy mit akarhat tőle, és nem akarta, hogy mégjobban elkalndozzon a figyelme, azonban kíváncsisága nagyobbnak bizonyult, így gyorsan kihajtotta a pergament. Elolvasta azt a pár sort, amit a lány írt neki (onnan sejtette, hogy valószínüleg tényleg tőle jött, mert aláírta), és egy mélyet sóhajtott.

- Remek.. már csak ez hiányzott..-gondolta magában, és előkapta pennáját, hogy egy gyors választ írjon.

Hamar csak annyit firkantott a papírlapra, hogy "Nincs időm a lányokra, kérlek ne vond el a figyelmem a professzorról, ha ennyire akartál valamit, nem ért volna rá óra után? Választ nem kérek. Itagaki" Tomo-t különösebben nem izgatta, hogy mennyire lett bunkó, az a pár sor. Minek legyen ő kedves ezzel a Mardekárossal? Ráadásul egy kicsit bosszantotta is, mert ő provokálta a Davis lányt minden órán. Gyorsan átcsúsztatta neki a választ, majd minden erejével azon volt, hogy figyelni tudjon az órára.

Tserendorj sietve érkezett az órára. Nagyon szerette ezt az órát, mert otthon anyja is növényekkel dolgozott nap mint nap. Nagyon élvezte azt, hogy megtudhat valami újat egykét olyan növényről, amiről még nem is hallott.
Sokak arcán látta azt, hogy inkább lennének egy azkabani cella legmélyén mint ezen az órán.
Tudta az ördöghurokról amit tudni kellett, hogy ez a növény először indáival tekeredik rá az áldozataira, és ha az elkapott áldozat nem várja meg, hogy eleressze, akkor akár meg is fojthatja az illetőt. és hogy nem szereti a fényt. és ha világosság éri, akkor visszahúzódik.

Egyszer csak egy üzenet csúszott hozzá. Kicsit felvonta a szemöldökét, majd kibontotta, hogy elolvassa.
A tartalom kissé bunkónak és érthetetlennek tűnt számára. Azonban ezen majdnem elnevette magát, de csak egy mosolyt eresztett meg a száján. Ezzel jobb kedvre derült. Ránézett Itagakira, majd Davisre, aztán már vágta, mi folyik itt.
Kis hamis megpróbál lejáratni mások előtt, de elég gyenge és át nem fontolt próbálkozás - gondolta.
Megfordította Itagaki üzenetét, és írta a válaszát. Az ő írása Davis kriksz-krakszkjával ellentétben az ő kézírása folyós gyöngybetűs, ráadásul kék tintával.

Jobb lett volna, ha az óra után veszel elő, és akkor nem vonódik el a figyelmed egy hamis levél miatt. Amúgy ez itt az én kézírásom. Mindig ellenőrizd, hogy valóban így van-e, és azonosítsd ezt a másikkal. Ne írj vissza, mert nem szeretem én se, ha elveszik a figyelmem az órán. De köszönöm, hogy felvidítottál. Nagyon rossz volt a kedvem.

Azzal összehajtotta és átcsúsztatta Itagakinak. Remélte, hogy a srác többé már nem zavarja. Őszintén szólva neki sincs ideje ilyen gyerekességekre, mint a gyerekszerelem. Bár Davis kis csínye visszavágás volt, mégis hálás volt neki legbelül a jókedvre derítésért. Most már nem zavarta a kis sutyorgások se, ha közben jöttek, sokkal békésebben jegyzetelte tovább Bimba tanárnő monológját. Majd a szünetben meghálálja a jókedvet - hahaha.

Rose ezen az órán is szorgalmasan jegyzetelt, és örült, hogy ezidáig nem került sor semmiféle gyakorlatra. Ő is azok közé a diákok közé tartozott, akik utáltak talpig földesen és koszosan feltrappolni a kastélyba egy-egy gyógynövénytan óra után.
Csendben figyelt az órára, de persze Davis megint nem bírta ki, hogy ne kezdje el balhézni. Még jó, hogy Judy idejében elhallgattatta. Mardekáros társának ezúttal teljesen igaza volt, de Leya ezúttal is ellenállhatatlan kényszert érzett a visszapofázáshoz.
Rose értetlenkedve rázta meg a fejét. Hát ez a lány szándékosan keresi a bajt? Akkor nem is érdemel jobbat...

Talán a pergamen kicsit sok volt, amit Judy az oroszlán szájába tömött. Lehet, hogy ezt azért nem kellett volna... De persze tökéletesen megértette Judy-t, hiszen őt is szörnyen idegesítette a nagyszájú oroszlán. És így legalább csendben maradt.

Szeme sarkából Patriciára sandított. A másik lány óvatos volt, és csak akkor került balhékba, ha nem volt a közelben tanár, vagy prefektus. Vetett rá egy biztató mosolyt, jelezve, hogyha rajta múlik, ezen az órán nem fognak elszabadulni az indulatok.

Közben kiszúrt egy papírrepülőt, ami egy idősebb sastól repült Judy-hoz. Rose ezen eléggé megdöbbent. Mióta levelezik egymással Judy és Itagaki? Úgy döntött, hogy majd óra után kifaggatja barátnőjét...

Bimba Professzor elégedetten fogadta a helyes válaszokat feltett kérdésére. A jó válaszokat adókat szokásához híven házpontokkal jutalmazta.
Még pár fontos elméleti részt érintett, hiszen a gyakorlathoz ennél a tárgynál elengedhetetlen az elméleti alaptudás. A felsőbb évesek sutyorgását még figyelmen kívül hagyta. Nem voltak számára zavaróak, és számukra nem volt már új az anyag, náluk csak feleleveníteni kellett a már elsajátított tudást. Azonban az elsőévesek mozgolódása miatt zsörtölődött egy sort magában, de úgy döntött nem szakítja meg miattuk az óra menetét, hogy minél hamarabb a gyakorlati részhez érhessenek. Akkor úgy sem lesz több idejük mással foglalkozni.

- Nos, most hogy végeztünk az elméleti anyaggal, hozzá is foghatunk a gyakorlathoz. Vegyétek fel a munkakesztyűiteket. Vegyétek elő a pálcáitokat is, ugyanis a feladat elvégzéséhez az Obstrocto-t, a Relaxo-t vagy a Petrifikus Totalus-t kell használnotok - évfolyamotoknak megfelelően természetesen. Ezzel megbénítjátok egy rövid időre a növényt, szükség esetén többször ki kell szórni a növényre az ártást vagy átkot attól függően, mennyi ideig tart az átültetés. A növényeket nagyobb cserépbe kell ültetni, mert ezeket már kinőtték. A nagy cserepeket, a földet és a szerszámokat megtaláljátok a munkaasztalon. A sikeresen átültetett ördöghurkokat a másik falnál álló üres asztalra vigyétek át, nehogy valami galibát okozzanak. Célszerű a szállítás idejére is megbénítani őket.

- Ó igen! Ne felejtsétek el hogy nem éppen veszélytelen a feladat! Ha valakit mégis megtámadna egy, tudjátok hogyan lehet ellenük védekezni. Ha nagy a baj közbe lépek, de bízom benne, hogy erre nem lesz szükség, és természetesen a szomszédok segíthetnek egymásnak, ha szükséges. Lépjetek az asztalhoz, és mehet is a munka. Az átültetett töveket le fogom ellenőrizni. Legyetek szívesek, ne tegyetek kárt bennük.

[OOC: A feladat megoldás menetének sikerességét dobással döntjük el. Öt oldalú kockával kell dobni.
Fokozatok:
1: nagyobb probléma, segítség szükséges (lehetőleg szomszéd segítsen)
2-3: kisebb nehézségek
4-5: gond nélküli megvalósítás
A használandó varázslatok rangsorolása megtalálható a varázslatok listáján.]

Sal egyszerűen nem hitte el, hogy a balhés trió ezen az órán sem képes lenyugodni. A prefektusokra pillantott, de azok egymással voltak elfoglalva. A lány felsóhajtott. Örült volna, ha összefut legalább egy értelmesnek tűnő emberrel az órákon, de annyira nem bánta. Legalább tudott figyelni az órára.
Ő kifejezetten szerette a növényeket, bár az ördöghurok nem volt éppen egy szimpatikus faj. Persze azért Sal úgy gondolta, hogy nem lehetetlen megbirkózni vele.
Bimba utasításait követve felhúzta kezeire a kesztyűket, majd maga elé húzta a nagyobb cserepeket. Kezébe vette a pálcáját. Sárkánybőr kesztyűje miatt most nem érezte, hogy a kezébe simult volna a pálca fája, mégis magabiztosan mondta ki a varázsigét.
- Perifikus Totalus!

Salamandra Hayes carried out 1 launched of one Öt oldalú :

4

És elérkezett a rettegett pillanat. Cherie nem tudott megállt parancsolni magának, és egy kétségbeesett sóhaj szakadt ki belőle. Miért miért miért miéért? Neki nem volt erre semmi szüksége.
A kis sas kedvtelenül húzta fel a kesztyűket, és kotorta elő pálcáját a táskájából. Ő ezt nagyon nem akarta csinálni, de mégsem futhatott el a teremből sikítozva...

Miért kellett ezeket egyáltalán gondozni? Ki kéne inkább írtani őket... Ilyen gondolatok jártak a kis szeplős fejében, ahogy maga elé húzott egy nagyobb cserepet, és megtöltötte új földdel és kevés kompossztal, undorodva. Minden olyan koszos és nyirkos és nedves és büdös volt...

Aztán mikor ezzel végzett, kiválasztott egy undokul tekergőző növényt, és pálcájával rámutatott. Csak sikerüljön, gondolta, mert semmi kedve sem volt a növény szorításában elhalálozni.
- Petrifikus Totalus! - szórta ki az átkot, a legjobbakban reménykedve.

Cherie Corbie carried out 1 launched of one Öt oldalú :

1

Bimba tanárnőre szerencsére tudott rendesen figyelni anélkül, hogy megkíséreljenek keresztbe tenni neki hasonló szánalmas módszerrel, mint az iménti. Lehet, hogy talán Itagaki hallgatott a levélben írt kérésére, és Davis is ezúttal végre valahára bölcsen döntött és a fenekén marad.
Előkészített mindent, ami az ördöghurok átültetéséhez szükséges, és elvette az egyik ördöghurkot. Maga se érti, minek kell gondozni ezeket a nyavalyás növényeket, amik csak arra valók, hogy megfojtsanak vele valakit. Már nekilátott a sajátja ültetésének, amikor látta a jelenleg szinte majdnem az egyetlen hollóhátas barátját, amint bajba került egy sikertelen varázslat után. A saját ördöghurka is közeledni kezdett felé, így hát egymás után gyorsan kellett megfagyasztania a gyilkos növényeket. Először Cheriét, aztán a sajátját.
- Petrificus Totalus! - mondta ki először Cherié, majd sajátja felé is.

Judy Sarnatrina carried out 1 launched of one Öt oldalú :

4