Sötét lények (elmélet)

Dorian Badrick az asztalán pakolgatta a jegyzeteit. Bár fiatal volt, több éve tanított, de az idei volt az első éve Roxfort falai között. Eleinte attól tartott, hogy kora miatt nem fogják komolyan venni, épp ezért az óráin vasszigorral tartott rendet.
Ahogy a terembe beáramló diákokat figyelte elnyomott egy mosolyt. Az idei elsőévesek tehetségesnek ígérkeztek, de Badrick a szorgalmat néha többre becsülte ennél.

Erre az órára szigorú elméletet szánt. Ebből a tantárgyból egy picivel fontosabbnak tartotta a gyakorlatot, mint a néhol száraz tananyagot, de tökéletesen tisztában volt az elmélet nélkülözhetetlenségével is. Így ezt az órát teljes egészében erre akarta szánni. Persze ha a diákok csendben és figyelemmel jegyzetelnek, az utolsó pár percben majd még időt keríthet egy-két könnyebb védekező bűbáj demonstrálására.

Amint becsengettek, felállt a székéből, és nem várva az esetleges későkre azonnal köszöntötte az osztályt, majd intett, hogy foglaljanak helyet.
- A mai órán a gonosz lényekről lesz szó, akik árthatnak nekünk, varázslóknak, de méginkább a védtelen mugliknak. Két fajtájukat különböztethetjük meg, mégpedig az emberi értelemmel rendelkező és nem rendelkező lényeket.

Miközben beszélt, pálcájával a táblára bökött, amin szögletes betűkkel megjelent a két csoport neve.

- Fontos, hogy fel tudjuk ismerni, milyen lénnyel állunk szemben, mert mindenhol más varázsige használata a legmegfelelőbb. Nos, ki tudna nekem mondani egy-egy sötét lényt mindkét csoportból? Válaszolni csak jelentkezés után…!




[OOC: Üdv az SVK-n! Íme a szabályok:
- a karaktereknek egyenruhát kell viselnie
- naponta csak egyszer lehet hozzászólni
- figyeljetek az órai magatartásra, és aktivitásra mert azok alapján szerezhetnek/veszíthetnek a házak pontokat.
Az első két (a kérdésre válaszolni akaró) hozzászóló veheti úgy, hogy Badrick felszólította.]

Rose az elsők között érkezett meg a sötét varázslatok kivédése tanterembe. Még nem volt sok órájuk a szigorú Badrick professzorral, de igyekezett jó benyomást tenni rá. Tekintetével Patriciát kereste, de a lánynak egyelőre még se híre, se hamva. Talán csak becsöngőre akar beesni.
Rosalie több időt nem is vesztegetett az osztálytársaira, helyette inkább a tanárra figyelt.
Az SVK semleges volt a listáján. Nem szerette, de nem is utálta. Ha elmélet volt a téma, akkor brillírozott. A pálcáját is jól használta, de annyira nem szerette a gyakorlati órákat.
Szerencséjére a mai egy egyszerű elméletinek ígérkezett. Az első kérdés elhangzás után már magasba lendült a keze, és mondta is a választ.
- A vérfarkasok rendelkeznek emberi értelemmel, míg például a trollok egyáltalán nem.
Azok sík hülyék, akárcsak egynéhány diák közülünk - tette hozzá rosszmájúan gondolatban...

Ser kedvelte az SVK-t, és nem bánta, ha egy Professzor szigorú volt. A lényeg az, hogy tudjon tanítani is valamit, nem úgy, mint Binns. Mágiatörin ha nem erőltette meg magát egy kicsit, akkor bealudt... Na de ez nem történhetett meg a fiatal Badrick Professzor óráján...

Már voltak páran a teremben, mikor megérkezett, de még mindig volt elég hely, hogy középtájt helyet tudjon foglalni. Remélte, hogy valamelyik prefektustársa veszi a fáradtságot, és mellé ül, de amíg várt egy padtársra, pergament, tintát, és a pálcáját kotorta elő a táskájából...

Remek, úgy tűnt elméleti oktatásban lesz aznap részük. Serena leírta a két pontot, majd felemelte a kezét. Mindig is szeretett hozzászólni az órákhoz, kivéve, amikor nem. De most pont igen, így várt, míg a Professzor felszólította.
- Emberi értelemmel rendelkező faj például a kentaúr, akik sokkal veszélyesebbek, mint általában a mugli mitológiákban. Emberi értelemmel nem rendelkező faj például a sárkány, amiről mindannyian tudjuk, hogy különösen veszélyesek és vadak...
Nem mintha Ser olyan bátor lenne, de azért egyszer szeretne találkozni egy sárkánnyal... De csak messziről. Jó messziről.

Seb az utolsók között esett be a terembe. Pár elsőévest kellett kimentenie Hóborc rajszög dobáló rohamából. Nem volt valami mókás. Ráadásra nem sok hiányzott hozzá hogy elkéssen. Emiatt kicsit morcos volt.
Körülnézett a teremben, hogy ki mellet van még szabad hely. Megindult egy ismerősnek tűnő illető felé, és mikor odaért mellé nem csalódott felismerő képességében.
Serena volt az, a szöszi Hollóhátas prefektus, aki nem mellesleg házának kviddics kapitánya volt.
Ser éppen elmélyülten kotorászott a táskájában. Egy darabig csak ácsorgott mellette mint valami komplett hülye, de rá jött hogy ez így nagyon szerencsétlennek tűnhet, így inkább kicsit megköszörülte a torkát. Amikor erre sem emelte fel a fejét, úgy döntött hogy önkényesen el fogja foglalni az ülőhelyet.

Lehuppant a szöszi mellé, előkapott egy kissé szamárfüles pergament, és egy pennát. Lemásolta a táblára írt két pontot. Közben padtársa már jelentkezett, hogy válaszoljon a kérésre.
Seb is felemelte a kezét. (Nem maradhat alul a másik kapitánnyal szemben..)
Mikor felszólította a professzor, határozottan felet:
- A sellők is emberi értelemmel rendelkeznek, bár az emberi nyelvet víz fölött nem beszélik. Ezzel ellentétesek a jarweyk amik amik emberi beszédre képesek, de értelmi szintjük nagyon alacsony.

Leyla kedvenc órája következett. Még a szigorú Bardick Professzor sem volt képes levenni kedvét ettől a tantárgytól. Felszegett fejjel sétált be a terembe, hiszen itt igazán magabiztosnak érezte magát. Úgy érezte, hogy nincs olyan kérdés, amire nem tudna választ adni, nem úgy mint Mágiatörténetből. A lány belépett a teremben, kiszúrt magának egy leghátsó padot, majd oda letelepedve a padon található firkálmányokat kezdte bámulni. Ám ebben a tevékenységében félbeszakította a csengőszó, illetve a Professzor. A kérdés amit feltett rém egyszerű volt Leyla számára, ám valahogy úgy érezte, még sem fog jelentkezni.

Ám amikor látta, hogy a pár sorral előbb ülő Rose keze a magasba lendül, és válaszol, erős késztetést érzett arra, hogy felülmúlja. Mielőtt ő is megszólalhatott volna, még az a lány akit múltkor a bagolyházban látott, és Sebastian is választ adott, akivel nemréga könyvtárban beszélgetett.

Most már a kis oroszlán "mancsocskája" is a levegőben volt, bár kissé bátortalanul nyújtotta fel vékonyka kezét. Ám mikor szót kapott határozottan darálta:

- Az Acromanutla egy emberi beszédre képes, nyolclábú pók. Ám ezzel szemben a Plimpy, ami egy márványos színű hal, hét, hosszú úszóhártyás lábbal megáldva, hasonlóra nem is képes.

Leyla a válasza után, fél szemmel Rosera pillantott...

Kedvenc tantárgya volt Patriciának a Sötét varázslatok kivédése. Semmi, még a tömény elmélet sem vehette el a kedvét attól, hogy aktív résztvevője legyen ezeknek az óráknak. A gyógynövénytannal szemben itt mindig szívesen jelentkezett, sőt kifejezetten élvezte, amikor egy-egy helyes válasz után rávillant a Professzor dicsérő tekintete.
A terem közepén álló padhoz lépett. Az első órájuk óta ez volt a kedvenc padja. Rosalie már ott ült a bal oldalon. Intettek egymásnak, aztán Patricia előpakolta a tanszereit. Fél szemmel a professzorra sandított, aki az asztala mögött ült, és valószínűleg az órai vázlatát rendezgette.
- Tehát elmélet lesz - szűrte le a következtetést suttogva. Nem volt túlzottan csalódott, habár egy kicsit bánta, hogy az utóbbi pár óráján a pálcája egyszer sem került elő.

Már szorgalmasan jegyzetelt, mikor Badrick feltette az első kérdést. Meglepően könnyű volt, senkinek sem okozott komolyabb fejtörést. Egymás után jelentkeztek a diákok, és végül úgy döntött, ő is felteszi a kezét.
- Értelmes lény a vámpír, és értelemmel nem rendelkezik egy mumus - felelte, majd - mivel jobb dolga nem akadt - leírta az összes elhangzott példát...

Cherie majdnem elkésett óráról, de nem azért, mert nem szerette, vagy hasonlók. Nem, természetesen az SVK azok közé tartozott, amit kedvelt. Persze azok többségben voltak, de... Nem lényeg. Cherie - akármilyen kellemetlen bevallani -, majdnem eltévedt a terem felé sietve. Még jó, hogy egy festményen útba igazította egy kedves, de ugyan olyan kövér asszony.

A kis sas ledobta magát Leyla mellé, szokásos mosolyával az arcán. Az óra elkezdődött, és kiderült, hogy elmélet lesz. A lányka tudott volna mit hozzáfűzni az órához, de nem tette: a többiek elég lelkesnek tűntek, így gondolta, most kimarad a körből...

Serena észre sem vette a mellé ülő Sebastiant, csak mikor ismét "kimászott" a táskájából, mindenféle íróeszközt pakolva a padra. Bár a lánynak nem volt semmi baja a Hugrabugos prefektussal ÉS kviddics kapitánnyal, sőt igazából jó arcnak tartotta, ezt azért sosem vallotta volna neki be. NEM. Seb a Hugrabugosok Kviddics kapitánya volt, akit neki, Serenának, el kellett taposnia, hogy sírjon egész nyáron le kellene győznie valahogy. Persze ez csak egy kis egészséges versenyszellem volt, így a fiúnak nem kellett életre törő merényletektől tartania. Most hogy ott volt a prof. De majd később.

- Nocsak, Seb. - suttogta a szőke, padtársa válaszát hallva. - Te ilyet is tudsz? - vigyorgott, de hamar pennát is ragadott, hogy leírhassa az elhangzottakat. Sernek szép kézírása volt, jegyzetei mindig kifogástalanul néztek ki.

Seb elvigyorodott. Bírta Serena időnkénti csipkelődését.
Felettébb okoskodó arcot vágott és úgy suttogta padtársának:
- Hát persze hogy tudok! Híresen éles eszem, végtelen műveltségem, és határtalan szerénységem híres erényeim...- kis monológja befejeztével megint visszatért arcára az előtte látható vigyor.
- De a te válaszod is kifejezetten szakértői volt...-tette hozzá.
Hát igen. A házak közti rivalizálás a kviddics kapitányoknál hajlamos volt kicsit jobban kiütközni, de mindezek ellenére kifejezetten kedvelte a Hollóhátas lányt. Mindemellett nagyon tisztelte is, erős felelősségtudata és kitartása miatt, amiért olyan jól képes volt megoldani a rá háruló rengeteg feladatot. Ezt persze a világért nem mondta volna el senkinek.
Múltkor hallotta az egyik házába járó elsőévestől, hogy megmentette Hóborctól. Ezért nagyon hálás volt neki. (No meg azért is mert nem kürtölte világgá, hogy nem mindig sikerül szemmel tartania az elsősöket.)
De azt is tudta, hogy versenyhelyzetben a szöszi kitartóan küzdene.Ezért már régebben elhatározta, hogy ő is legjobb tudása szerint fog küzdeni, ha arra kerülne a sor. Ami persze nem fog bekövetkezni, hiszen ahol az ellenfél esélytelen az nem versenyhelyzet. A Hollóhát meg nem ellenfél.
És az ellenfelet persze nem szabad alábecsülni...

Miközben ezeket átgondolta tovább jegyzetelt. Prefektusként jó példát kell mutatnia, meg amúgy is elég érdekes ez az óra, még akkor is ha csak elméletet vesznek. Azért kicsit megint úgy érezte hogy alulmaradt, mikor saját macskakaparásos jegyzetéből felpillantva meglátta padtársa rendezett, gyöngybetűs órai munkáját....

Miután a többiekkel bement a sötét varázslatok kivédésére. Legeslegelöl, hogy jól hallja a Debrick professzor oktatását és lássa mindazt, amit a táblára ír. Már a legelső szavaitól kezdve jegyzetelt, szép csendben. Hallgatta néhány évfolyamtársa sutyorgását hátul. Amikor felhangzott a kérdés, megvárta, amíg a többiek válaszolnak. Halvány, kaján mosoly ült ki az arcán. Nagy bölcsen és megfontoltan felemelte a kezét.
- Két példám már van is, tanár úr. - szólalt meg, mikor rajta volt a sor. - Óriások és Baziliszkusz. Az óriások emberszerű lények, nagyjából 7-8 méter magasak. Intelligens lények, de többnyire rosszindulatúak, erőszakosak, az emberevés sem idegen tőlük. Törzsi társadalomban élnek, amelyet a gurgnak nevezett törzsfőnök irányít. Barlangokban laknak, és állatbőrökből összevarrt ruhát hordanak. Egykoron a néhai sötét mágus hasznára vette szolgálataikat. A Baziliszkusz egy kígyószörny. Több méter hosszúra is megnőhet, és akár több száz évig is elélhet. Pillantása halálos, de még valamilyen módon tompított tekintete (tükörképe, kísérteten keresztül) is kővé dermedést vált ki. Kővé dermedésre a legjobb ellenszer a mandragóra főzet. Pókok rettegnek tőle, ő viszont kakas kukorékolás hallatán kiszenved. Ez a példány volt Mardekár Malazár szörnyetege, mely a legendának hitt Titkok Kamrájában élt, és a Mardekár vagy utódai parancsára támadta a mugliszületésűeket. Remélem, ezzel a kevéske válasz megfelel a kérdésére, professzor úr.
Bár kimondhatta volna, hogy "Voldemort", de tudta jól, hogy bár a leghírhedtebb sötét mágus halott és többé nem tér vissza, még egyes emberek ugyanúgy rettegnek a nevétől. Nem látta se jó ötletnek, se logikusnak megkockáztatni egy büntetőmunkát. Válasza után a nagyarcú "hercegnőre", Sepherdre pillantott sunyiban egy sötét, alattomos mosollyal, majd gyorsan visszafordult újra felvéve a napra kész, figyelmes ábrázatát egy kellemes mosollyal, és folytatta a jegyzeteléseket. Végig a pergament fürkészte írás közben, miközben mindent lehallgatott jó fülével.

Dorian Badrick elégedetten nézett végig a diákokon.
- Mindegyik példa kitűnő, Miss Sarnatrina pedig külön dicséretet érdemel a részletes válaszért. Ha így dolgozik az óra hátralévő részében is, a háza számíthat egy-két pluszpontra. Viszont szeretném felhívni Miss Holloway figyelmét, hogy én is vagyok olyan helyes, mint Mr. Gopher, így jobban örülnék, ha rám szentelné a figyelmét ezen az órán.

Badrick az utolsó mondatot nem szánta nagy szidásnak, hiszen épp csak annyi történt, hogy a két prefektus a jegyzetelés mellett váltott pár szót, de jobbnak látta, ha már az óra elején felhívja arra a figyelmet arra, hogy teljes fegyelmet követel.

- Minden bizonnyal mindenki ismer már néhány védekező varázslatot. A legegyszerűbbek, például a Capitulatus vagy a Protego azonban teljesen hatástalan a legtöbb sötét lény ellen, amik nem varázslattal, hanem a fizikai erejükkel támadnak. Mint például a vérfarkas. És mivel a mai órán ezekről a lényekről lesz szó egy kicsit bővebben, szeretném tudni, hogy mit gondolnak, milyen varázslattal lehetne elmenekülni egy vérfarkas elől.
Közben a táblán szögletes betűkkel megjelent az alcím is: A vérfarkasok

Badrick hátradőlt a székén, úgy várt a válaszokra. Tulajdonképpen nem volt semmi konkrét varázsige kifejezetten a vérfarkasok ellen, de a professzor kíváncsi volt, mennyire tudnák feltalálni magukat a diákjai.

[OOC: Csak olyan rontást, vagy átkot írjatok válaszként, amiket az elsőévesek is elvégezhetnek, mert aztán az lesz az óra gyakorlati anyaga (kettő ilyen is van)]

Serenának hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne nevesse el magát hangosan Sebastian szavain. Még jó, hogy sikerült megállnia, mivel szerencsétlen módon Badrick Professzor kiszúrta azt a pár szót is, amit váltottak a Hugrabugos prefektussal. Persze Serenának lejött, hogy nem komoly szidásról volt szó, de felfogta a figyelmeztetést. Azért megeresztett egy bocsánatkérő mosolyt a professzor felé, Sebet pedig jól oldalba bökte, hiszen az egész az ő hibája volt. Ser egyáltalán nem azért beszélt vele, mert helyesnek találta.

Ezek után csak hallgatta a válaszokat, és jegyzetelt. Egészen elcsodálkozott az egyik kis elsős mardekároson, aki nagyon is részletes választ adott, szinte már túlon túl részleteset. Persze Ser szerette az okos embereket, nem hiába volt a Hollóhátban, de nem tartotta normálisnak, hogy egy tizenegy éves gyerek ennyit tudjon sötét lényekről. Méghozzá a sötét lények sötétebbjeikről. Elgondolkozásából csak a prof újabb kérdése zökkentette ki, és mivel már tett rossz fát a tűzre azon a napon, gondolta nem árt kicsit javítani a helyzetén.

Így hát felemelte a kezét, és várt, míg szólították.
- Egy ilyen átok lehet a sóbálvány átok, azaz a Petrificus Totalus.- modta halványan mosolyogva. - A célszemélyt megmerevíti, így képtelen a mozgásra.

Remélte gyakorolnak, és akkor kipróbálhatná Seben. Haha.

Mondjuk, hogy őszinte legyen, egy vérfarkasra biztos nehezebb volt átkot szórni, mint egy emberre. Biztos védte őket valami varázs, mint például a már említett óriásokat. Ser szerint egy elsőévesnek esélye sem volt a menekülésre, vagy csak nagyon minimális.

Rose egyáltalán nem unta ezt az órát, bár egyre inkább úgy tűnt, hogy gyakorlat is fog csúszni az óra anyagába, amit egyáltalán nem várt. Persze nagyon jól használta a pálcáját, de sokkal jobban szerette az elméjét pallérozni.
Állát a könyökére támasztva figyelte a professzort. Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon is milyen rendet képes tartani az óráján...

Amikor elhangzott a második kérdés, habozott, hogy feltegye-e a kezét. Természetesen tudta a választ, de nem akart túlbuzgónak tűnni. De mivel Serena után senki nem volt hajlandó jelentkezni, egy bosszankodó sóhaj kíséretében arra jutott, hogy megint neki kell válaszolnia.

Általában tudta, mikor mennyit kell jelentkeznie, hogy ne legyen buzgómócsing, és ezt be is tartotta. Most is körülnézett, de tényleg senki nem tette fel a kezét. Ezek szerint senkinek nincsen ötlete?

- Locomotor Mortis. Megbilincseli a célpont lábát - felelt végül egykedvűen. Majd hirtelen eszébe jutott valami.
- És megkérdezhetném, hogy miért veszélyes lény egy szivárványszínű halacska? Mert Layla említette, mint sötét lényt...

És itt viszonozta az oroszlán rávetett pillantását...

Leyla végig hallgatta társai válaszát, Sarnatrina hosszú kifejtett feleletét, ahogy a prof a szőkére szól, meg arra a fiúra, akivel a múltkor a könyvtárban találkozott. Közben természetesen figyelt is, hiszen imádta ezt a tantárgyat. Mikor meghallotta Badrick Professzor második kérdését, már rögtön el is kezdett agyalni rajta.

Hallotta szőke ártásait, illetve a sunyi kis kígyóét is. Mindegyik jó volt, ám Thorne gúnyos megszólalását nem tudta annyiban hagyni. Meg sem várva Badrick professzor válaszát a lány kérdésére, még arra sem figyelt, hogy órán van, felpattant és darálni kezdte:

- Óh bocsánat, a Plimpy nem felelt meg, akkor mit szólnál a Bicegóchoz a lápi lidérchez? Sőt ha már itt tartunk akkor a Diffindo, mint vágó-metszőbűbájjal könnűszerrel le is győzhetnéd. Az Obstructo segítségével, pedig arra kényszerítenéd, hogy meg se tudjon mozdulni, sőt erősebb varázslat esetén még el is hajíthatod, de azt belőled nem nézném ki- tette hozzá rosszmájúan....

Jó maga is feltette a kezét, de a többiekkel ellentétben inkább szerényebb, de annál logikusabb választ adott.
- Nos tanár úr, ezek az ártások és átkok valóban megfelelőek lennének a vérfarkasok ellen, de aligha érne valamit. A vérfarkast nehéz eltalálni, mert nagyon gyors. - mondta szépen és nyugodtan, ám betette a maga véleményét is. - Bár sajnos nincs az az elsőéves varázsige, amivel fel tudnánk tartani. Én azt mondom, hogy akinek sütnivalója van, akkor ne varázslattal próbálkozzon a vérfarkas ellen. Ha gyorsan tud gondolkodni és cselekedni, valamint nagyon nagy szerencséjére van nála valami olyan, akkor azt fel lehet használni ellene. Például van nálam egy erős bot, amit határozott gyors mozdulattal a szájába akasztom. Vagy akár ki is szúrhatom a szemét varázspálcával... persze, 50% az esélye annak, hogy nem harap meg közbe, mert ez is a szerencsén múlik.
Rosalie a saját válasza után megkérdezte Baderick tanár úrtól, hogy mi olyan veszélyes abban a halban, amit az az ostoba kis Davis mondott az első kérdésre. Szokásos módon megint kitört magából, és pofátlan módon, mikor senki se szólította meg, elkezdett okoskodni - valamint égette saját magát. A második kérdésre adott válaszai helytelenek voltak a kérdéshez.
- Elnézést tanár úr. - jelentkezett ismét Judy, és felállt az asztala mögül, majd a szokásos módon kedves, nyugodt hangján kezdett beszélni. - A Diffindo és az Obsructo is megfelelő lenne, de... kedves rendbontó kis évfolyamtársam elfelejtette, hogy ha szembe találná magát egy vérfarkassal, ezt a két mágiát nem tudná alkalmazni, mert ezek már magasabb osztályú varázsigék, és ő még nem tanulta ezeket, ahogy mi se. A másik, hogy az első kérdésen túl vagyunk, és a megváltoztatatott válasz valószínűleg már érvénytelen. Remélem ön is egyet ért ezzel, professzor úr.
Ekkor gyorsan eszébe jutott egy aljas ötlet, és elvigyorodott. Ezzel Rosalie Thornak is besegít egy kicsit a lealázásban.
- Bár igaz... Davis eme viselkedése érthető. Hiszen előbb azt hallottam, hogy súgta az egyik mellette ülő társának, önkéntes akar lenni a gyakorlati feladaton, és azt se bánja, ha rajta gyakorolnak, csakhogy plusz pontokkal juttassa előre a házát. Szerintem ez ragyogó ötlet! Miért ne? Az imént felcsendült varázsigék úgyse tudnak fájdalmat okozni. Én magam is szívesen vállalnám, de én kissé lámpalázas vagyok és nem bírnék nyugton maradni. Azonban ez a kis bátor oroszlánka bármit megtenne jutalomért, amint mindenki láthatta. Végül is Griffendélbe osztották be, nem? Csak nagy kár, hogy ilyet nem lehet, pedig szívesen kipróbálnám a sóbálvány átkot a rendbontókon.
Aztán leült a helyére, és várt, hogy a jól palástolt kis terve hogy fog kisülni.

Patricia kapkodta a fejét, miközben az indulatok kezdtek elszabadulni az órán. Nos, ő maga egyáltalán nem kedvelte Leylát (helyesebben fogalma se volt, hogyan viszonyuljon hozzá a folyosókon történtek után), de látta azt is, milyen ádáz pillantásokat vetnek egymásra Rosalie-val.

Kíváncsian nézett a professzorra. Nem tudta, hogyan fog reagálni, elvégre szigorúnak tűnt, de Leyla se követett el túl nagy kihágást. Persze azt sem felejtette el, amikor a szigorú Badrick rászólt a halkan beszélgető hugrabug-hollóhát prefektusokra.

Sarnatrina utolsó mondatát hallva azonban felvonta a szemöldökét. Eléggé egyértelmű volt, mit akar ezzel elérni, és látott már annyit, hogy sejthesse, Leyla ezt nem hagyná szó nélkül. Már csak azt nem tudta eldönteni, hogy a professzor észreveszi-e, mi folyik itt.
Patricia tisztában volt azzal, hogy a Mardekár messze felülmúlja a legtöbb házat, de azért túlzásnak tartotta, amit néhányan műveltek.

Szeme sarkából Rosalie-ra pillantott.
- Hagyd a Davis lányt csodába! - súgta oda neki. - Nem ér annyit, hogy miatta felhúzd magad. Nem is érdemes rá időt vesztegetni.
Remélte, hogy a szavai célba érnek, és nem tör ki nagyobb balhé az órán. Elvégre az SVK az egyetlen hely, ahol tanári engedéllyel lehet megátkozni egymást, és ki tudja, talán Rosalie és Leyla is kihasználnák ezt a remek alkalmat párbajra.... Már ha legalábbis lesz benne gyakorlat...

Leyla teljes nyugalommal hallgatta végig Sarnatrnina szavait. Még mindig a padja mögött állva szegezte szemét, hol a felszólalóra, hol Thorne-ra. Mikor a Mardekáros mondandója végére ért, Leyla arcán nyugodt mosoly terült el, ám egy csöppett baljós előjelű. Aztán amikor a lány leült, felszólalt, hangja nyugodtan csengett.

- A Diffindo és az Obsructo tényleg magasabb képesítésű varázslóknak van, de én álltalánosságban beszéltem. Például a professzor úr, vagy Holloway már nyugodtan be tudná vetni, ha úgy adódna- a lány mély levegőt vett, és tovább folytatta- Ezen felűl, én egy szóval sem említettem senkinek, hogy kísérleti alany lennék, gond lehet a füleiddel. Ám nem tartom rossz ötletnek, ha tényleg pontokat szerezhetek vele a Griffendélnek. Miért is ne? Ráadásul nincs is okom a félelemre, ugyanis a teremben tartózkodó felsőbbéveseket, hiszem olyan értelmesnek, hogy csak nem sebesítenek meg egy elsőévest, főleg nem tanórán. Ezen felűl, ti, nem is lennétek képesek arra, hogy bármi kárt is okozzatok bennem- itt megint megállt egy pillanatra, majd Sarnatrina szemeibe nézett és hazározottan kijelentette- De neked sem kell félned! Majd bátorságot adok, hogy nyugtan bírj maradni. Na mit szólsz? Plussz pont mind két háznak! Hát nem lenne remek?-kérdezte kis gúnnyal a hangjában...

Jó Hollóhátashoz méltóan, Cherie egész órán jegyzetelt. Leírt minden fontos információt, és még hozzájuk is tett egy-két dolgot saját tudásából. Szerette az SVK órákat, mert általában elég érdekesek voltak...

Ahogy aznap is.

A kis szeplős szinte szájtátva nézte a kialakulóban lévő kis drámát. Komolyan, az egész majdnem jobb volt, mint egy mozi. Békeszerető lány révén semmi baja nem volt más házak tanulóival, de azt el kellett ismernie, hogy a mardekárosok hajlamosak voltak a semmiségek felfújására. Utánuk pedig az oroszlánok következtek, akik meg hajlamosak voltak visszaharapni. A kis sas szerint ez teljesen felesleges volt, mivel a lányok megszólalása nem ért meg egy büntetőmunkát, de nem dönthetett Leyla helyett. Így csak érdeklődve figyelte a kibontakozó eseményeket, és kíváncsian várta a Professzor reakcióját...

Kathlin ezzel az órával nem tudta hányadán álljon. Szívesebben kotyvasztott volna, de muszáj volt jönnie, nem lóghatott. Inkább szokás szerint hátul ült le, fejét a padra hajtva és félig leeresztett szemhéja mögül figyelt, mint ha csak aludna.

A kérdések tükrözték a professzor fiatalságát, de hát amúgy is úgy hallotta, hogy az svk tanárok csak egy évig húzzák... csodálkozott, hogy a férfinak volt bátorsága elvállalni a tanári állást. A felesleges szócséplésnél Kathlin már húzta a száját, főleg, hogy megint az a Mardekáros lány okoskodott, aki olyan tenyérbe mászó személynek tűnt.

A varázsigéknél eldöntötte, hogy majd a könyvtárban utánanéz, de persze óvatosan, nehogy tanuláson kapják. De persze elfelejtette leírni az igéket. Persze, mert megint balhé alakult ki. A kígyók nem bírtak magukkal. Persze az oroszlánok túl büszkék voltak, hogy hagyják magukat, ezt elismerte, de Davis hevessége mindig meglepte. Az ilyen vitáknál jött rá, hogy mennyire örül, hogy nem lett kígyó...

Már nem tetette az alvást, feszülten várta, hogy mi lesz ebből a nyilvánvaló provokálásból. Elmosolyodott, amikor Davis energiától duzzadva, ugyanakkor higgadtan állta a sarat. Pedig Kathlin már majdnem közbe akart szólni, vagy vállalni Leyla helyett az "áldozatot", de megnyugodott, hogy talán nem lesz rá szükség. A legtöbben ugyanis a professzorra néztek, várva, hogy mi lesz a reakciója.

Badrick professzor felvonta a szemöldökét, és Judy Sarnatrinára pillantott.
- Egy elsőévesnek nem lenne esélye egy vérfarkas ellen - közölte -, de ezzel gondolom mindenki tisztában van. Ellenben sajnálattal hallom, hogy csak egy páran találnák fel magukat, és még ha nem is eredményesen, de legalább megpróbálnának tenni valamit a túlélésért. Mert ez az alapja ennek a tantárgynak.
Enyhe rosszallással nézett végig a vitatkozó diákokon. Ebből nem lesz gyakorlat ezen az órán... Sőt, további kérdések se nagyon, ha már most sem tudnak viselkedni.
Hidegen pillantott Leyla Davis-re. Hát nem veszi észre, hogy órán van?
- Miss Davis, szeretném figyelmeztetni, hogyha még egyszer tanári engedély nélkül megszólal az órámon, a háza elbúcsúzhat néhány ponttól.
Sarnatrinára is vetett egy szigorú pillantást, de őt egyelőre még nem fedte meg hiszen a lány egyszer sem emelte fel annyira a hangját, mint a másik.
Azonban végig rajtatartotta a szemét, amíg beszélt az osztályhoz:
- Szeretnék megkérni mindenkit arra, hogy gondjaik támadnak egymással, akkor azt ne órán, hanem az óra közti szünetekben intézzék el. Most pedig áttérünk a vérfarkas jellemzőire. Gyakorlat ezen az órán nem lesz, ezt a lehetőséget már eljátszották!

Azzal Badrick leült asztala mögé, és diktálni kezdte az anyagot...

Judy még Davisnél is sokkal higgadtabb maradt, és még csak meg se rezzent a szeme pillája.
- Nos, lehet, hogy tényleg a füleimmel van a gond, de ha nem vigyázol magadra, még a végén lehet, hogy ha nem is itt, hanem máshol fogják rajtad kipróbálni a kitanult átkokat. Ha úgy vélekedsz, hogy nem lennék bátor vállalkozni, lámpalázam ellenére is szívesen kiállhatok ellened ha kell, Davis. A kígyók is győzhetnek az oroszlánokkal szemben, ha ügyesen beléjük marják a mérgüket.
Azzal halk, negédes kuncogást hallatott, majd Badrick professzor szólására leült. Nem is zavarta, hogy a tanár az előbbi szavai után kicsit csúnyán nézett rá, legalább elérte a célját: jobban felhúzta Davist és ráadásul őt még jól meg is fenyegették. Kellemes, csodás érzés, amikor jól kifundált módon kitolhat azokkal, akik egyszerűen megérdemlik, mert minden lében ezer kanalak. Ilyen a gonoszság. Még a gyakorlat elmaradásáért is megérte. Majd gyakorolja tanítás után másokon vagy egymáson a többi mardekáros társával.
Diadalittasan írta le mindazt, amit a professzor ezután diktálni kezdett.

Tomo számára az SVK semleges tantárgy vot. Se a kedvence nem volt, de utálni sem utálta. Ez is csak egy volt a sok közül, amit meg kellett tanulnia, és ezt persze mindig meg is tette. A fiú az elsők között érkezett a teremhez. Valahol középen lezuttyant, és várta, hogy a többi diák is megérkezzen. A fiú sorra hallgatta a tanulók válaszát, és ő közben bőszen jegyzetelt. Persze ő is képes lett volna megválaszolni a kérdést, de nem szeretett a figyelem középpontjában lenni. Csak csendben visszahúzódott, és figyelt. A második kérdés is könnyen ment neki, kapásból eszébe jutott vagy három oylan ártás amivel le lehetne győzni egy vérfarkast, de most is csak némán írta az elhangzottakat. A következő dolog ami felkeltette a figyelmét, az egyik szőke kis elsős volt, aki látszólag fel akarta húzni az egyik társát. És ez sikerült is neki, mert egy lány ugrott fel a hátsó padban, és darálni kezdett mindenfélét. Először lényeket, utána meg ártásokat. Végül is nem volt minden hülyeség amit mondott, de Tomo csodálkozott a hevességén. Ilyet megengedni egy órán? Aztán egy másik lány tovább húzta a vöröst, aki az elhangzottak alapján Leyla Davis volt, a Griffendél egyik elsőse. A lány a házához méltóan nem ilyedt meg az utóbbi (Tomo szerint Mardekáros) elsős szavaitól, és még azt is bevállalta volna, hogy rajta kísérletezzenek. Ám akkor sem viselkedhet így egy órán! Mit képzelnek? Az a kettő direkt húzta, valószínüleg ismerték a lány temperamentumát, és tudták, hogy valami hasonlót fog tenni.

A fiú örült amikor Badrick Professzor véget vetett ennek a bolondokházának, hogy ismét csak az órára tudjon koncentrálni. Értékes perceket elvenni attól, hogy más tanulni tudjon? A fiú bevallása szerint felháborító volt. Végül is annyira nem bánta, hogy elmarad a gyakorlat, ő inkább a tanulásban erősebb, bár a pálcát sem forgatta olyan rosszul, azért abban volt még hová fejlődnie, ezt elismerte. Ám ahogy körbenézett, sokak azért bánták ezt, hát köszönjék a Davis lánynak! Vagyis inkább annak a két alattomos kis kígyónak...

Serena meglepetten és kicsit hitetlenkedve nézte a gyerkőcök cirkuszát. Nem tudta, hogy mit képzelnek magukról, egyszerűen nevetséges volt... Jesszus, amikor ő volt elsőéves, legszívesebben elbújt volna a világ elől, és órákon is csak ritkán szerepelt. Persze az idő megtette hatását, és már sokkal nyitottabb volt, de még most sem engedett volna meg magának olyasmit, mint ezek a kislányok. Megzavarták az óra menetét, tiszteletlenek voltak a tanárral, a saját kis "ügyük" miatt.

A Professzor helyében mindegyiket megszidta volna. Kicsit igazságtalannak érezte, hogy csak a kis oroszlán kapott. Persze a lényeg az volt, hogy egy kis sas sem keveredett bele ebbe a hülyeségbe - nos, igen, ők bölcsebbek voltak, minthogy ilyesmivel zavarják a többieket.

Egy hitetlenkedő grimaszt villantott Seb felé, szemeit forgatva. Remélte, nem csinálnak rendszert ezek a kislányok a balhézásból, mert senki sem volt rá kíváncsi. Újra megragadta pennáját. Nem bánta, hogy nem lesz gyakorlat, de azon legalább lehetett volna kicsit szórakozni. Most viszont kénytelenek lesznek körmölni...

Rose ellenszenve az óra folyamán Davis irányába egyre csak fokozódott. Tényleg elég temperamentumos lány. Hiszen ő csak a professzort kérdezte meg, erre Leyla meg szinte teljesen kifordult önmagából. Egyszerűen hi-he-tet-len...
Persze Judy se fogta vissza magát. Nos, Rose ilyen lépésre nem vetemedett volna. Az egy dolog, hogy nem bírja Davist, és néha beleköt, de az órán, a tanár előtt mindenképp leállt volna.

De a dolgok pozitívuma: elmaradt a gyakorlat. És ezért Rose elég hálás volt, mert ugyan szerette használni a pálcáját, ő nem volt úgy oda érte, mint mások. Így sokkal lelkesebben, mint az előbb, jegyzetelni kezdett.

Seb bocsánat kérően pillantott Badrick Professzorra a pirongatás után. Habár az felettébb hízelgett öntudatának.
Szerencsére ennek nem sikerült az arcára is kiülnie, mert Ser nagyon jól irányzottan, könyökével belenyomta a bordáit a tüdejébe. Halkan felnyögött. De azért vigyorgott magában. Azonban innentől kezdve inkább csak csendben volt és jegyzetelt. Ő a padtársával ellentétes taktikát választotta. Inkább csak meghúzta magát. Elkezdte lejegyzetelni a második kérdésre adott válaszokat, de a Serena után válaszoló kislány utolsó kérdésénél kicsit felsandított a jegyzeteiből.
A kibontakozó vita egyre rosszabbul érintette. Édesapja tanár volt, emiatt nagyon tisztelte az ezzel foglalkozó embereket. Nem fért a fejébe hogy az elsőévesek hogyan engedhetnek meg maguknak ilyesmit egy tanórán. Lesütött szemmel bámulta a padja szélét, mert elszégyellte magát helyettük.
Amikor Badrik Professzor helyre állította a rendet, megkönnyebbülten felsóhajtott. Sajnálta a Griffendéles lányt, amiért ő vitte el a balhét, de végtére is ő ugrott be a kekeckedőknek.
Amikor viszont meghallotta, hogy elmarad a gyakorlati feladat, nagy kísértést érzett, hogy saját, vagy valaki más homlokát a padhoz ütögesse még nagyobbat sóhajtott. Akkorát hogy a pennája lelibbent az asztalról. Egyetértően húzta el a száját Ser grimaszára, majd lehajolt, hogy megkeresse szökésben levő írószerszámát.
Remek!- mormogott magában. Mire összeszedte a pennát a pad alól, már jó két mondattal le volt maradva a diktálástól.
Még szerencse, hogy Hollóhátas padtársa ilyen szépen ír….